Willst du..?

Ich muss die Musik echt laut machen, damit ich nicht höre, wie meine Familie sich fertig macht. Sie streiten seit zwei Stunden und wahrscheinlich sind sie noch immer nicht fertig.

Auf jeden Fall, was ich heute schreiben wollte; was gestern geschah.

Ich bin aufgewacht, ich habe meiner Freundin beim Zeitungenaustragen geholfen und haben wir zwei Schachteln Kippen gekauft, denn ich habe wieder mit dem Rauchen angefangen. Ich bin ganz und gar nicht stolz auf mich aber ist einfach passiert und ich kann jetzt damit nicht mehr aufhören, mein Leben ist grad zu stressig. 

Nachdem ich nach Hause gekommen bin, habe ich Pizza gebacken, damit meine Familie was zum Essen bekommt und dann bin ich einfach abgehauen und zu meiner Freundin gegangen. Wir haben uns gerichtet und sind wir auf den Geburtstag von einem Kupel gegangen. Was ich da alles getrunken habe Herr Gott..! Zu zweit haben wir 38 Zigaretten geraucht, ist brutal aber solange meine Mama es nicht erfährt, juckt es mich nicht. Aber hat Spaß gemacht und ich fühlte mich wieder lebendig! 

Helló világ!

Mivel már nem írtam két hónapja, ezért már ideje lenne idefirkantanom pár sort, már csak azért is, nehogy azt higgye valaki, hogy meghaltam. Mert még élek! Nagyon is. Még sosem éreztem ennyire, hogy élek. 

Kicsit elzüllöttem az utóbbi időben, de nem érdekel, ha így jobban érzem magam. Általában utálom az ilyen szövegeket, mint a hashtag yolo, de valahogy most tényleg ezt vallom.

Nem érdekel semmi, már nem számolom a hülye kalóriákat, a falatokat, nem nézem, miből mennyit, nem írom fel a napi tervet stb. Jobban érzem magam tőle, de tény, hogy híztam. Megint 60 kilót nyomok, pedig augusztusban még 56 kiló voltam. Akkor nem értékeltem, még lejjebb akartam nyomni azt a számot, most meg mindent megadnék, hogy megint annyi lehessek.

Egyébként azóta megfordult velem a világ. Semmi nem jött össze a tervekből, amiket nyár elején szőttem. Alexet épp hogy sikerült  kivernem a fejemből hat hétre, elmentem a suliba 10-én, csodás volt, 'végre' láttam a nyomott osztályomat, a kedvem elment tőlük már az első nap. A lényeg, hogy kedden délután mire hazamentem a suliból írt, hogy próba délután, nem válaszoltam, nem is mentem el, aztán valahogy este elkezdtünk írni, az után minden áldott nap fél 1-ig írtunk, reggel alig tudtam mindig felkelni. Már kétszer voltunk 'randin' és nagyon édes velem. (volt) Aztán mikor már minden tökéletes lett volna megérkezett Laura és belerondított. Azóta kicsit tartjuk a távolságot, mert én nem tudom kiverni a fejemből, hogy neki csak egy 'csettintés' elég és visszamegy Laurához. Nagyon rosszul esett. Ez pont hétfőn történt. Akkor eléggé összetörtem, de már megint rendben vagyok. Már az sem érdekel, hogy két napja semmi hír felőle. 

Mivel most nálunk hosszú hétvége van, így szerda este minden nap buli van, minden este későn érek haza és nem érdekel senkit.

Egyébként őszi szünetben egyedül maradhatok itthon, amíg anyuék Magyarországra mennek, aminek naaaaaaaaaagyon örültem. Halloween, éjjel, üres lakás, házibuli és minden ami, ahhoz kell. Alig várom már. Jobban várom, mint valaha a karácsonyt vártam.

ui: a blog designt azonnal cserélem, mert elég lehangoló, hogy még mindig tiszta tavasz-feeling uralkodik itt

Online

Hát erre felé is régen jártam már, de most megint itt vagyok! Már azt sem tudom, mit írtam a legutolsó bejegyzésemben...
De mégis, utánanéztem, nos az újabb fogyókúrám elég jól halad, igaz csak hétfőn vágtam bele hivatalosan, az előtte való hetem borzalmas volt, így random jött az ötlet, hogy három napig fastolok... Életem leghülyébb döntése, az biztos. Aztán pénteken én főztem, illetve sütöttem méghozzá Pizzát, ami a gyengém. Vagyis csak a házi-pizza, Anya receptje alapján. A boltit meg a többit ki nem állhatom, a vékony tészta és a kevés feltét miatt meg amúgy is, mindegyik olyan száraz. Na lényeg; annyi pizzát ettem, hogy azt hittem ott halok meg, mert szétpukkad a gyomrom. És a hétvégém valahogy ilyen 'kényszer-tömés'-sel telt. Elég bizarr, tudom, én is csak így néztem magamra vasárnap este, hogy; "Ezt most komolyan muszáj volt?!" És csak így bevillant, hogy Uram Isten már augusztus van, 4 hét a szünetemből és eddig csak híztam és minden tervem borulni látszik. Aztán így bele vágtam ebbe a diétába, nem tudom, mi haszna, illetve de, nagyon is! Amilyen bugyuta olyan hasznos. 61 kiló voltam vasárnap este, ma déli állás (este még nem volt időm méreckedni) 58.3 kiló!! Menni fog ez és még csak szerda van. Nem kiabálom el, általában mindig elkövetek ilyen hibákat, hogy előre iszom a medve bőrére.

DE!

Megígértem magamnak, hogy motivációként veszek magamnak új göncöket. A régiket már úgy is kiselejteztem tegnap, már van hely az újaknak. Csak jól is kell állniuk rajtam. Ehhez még kitartónak és türelmesnek kell lennem... Eljön az én időm is.
A mozgást az utóbbi időben nagyon hanyagolom, magam sem tudom, miért. Mindig az időjárásra kenem az egészet, de a valóság az, hogy semmi kedvem, mert irtózatosan lusta vagyok. Pedig nem kéne. Ez az egész dolog pont arról szól, hogy lépjek túl a saját határaimon. Azt hiszem holnap megpróbálok cselekedni az ügy érdekében.

Tumblin mindig megtámadnak ilyen képek! Oh God why are you doing this to me?!

Végre kezemben a hatalom

Ma alig ettem valamit dinnyén és egy eper- shake-en kívül! Annyira büszke vagyok magamra! És anélkül hoztam ezt össze, hogy akármit tervezgettem volna előtte. Egyszerűen csak így jött és olyan jó érzés hulla éhesnek lenni. Már annyira hiányzott ez az érzés és végre érzem, hogy megint én irányítok.
Őszintén ma nem volt időm semmire, illetve reggel kilenckor már mentünk le a strandra és kettőig ott voltunk, nem reggeliztem mást, csak egy negyed szelet barna kenyérrel és egy kis philadelphia sajttal. Ez kb 100 kalória volt, a strandon majdnem megtörtem, mikor barátnőim jóízűen ették a sült krumplijukat, de NEM. Sikerült. És legközelebb meg csak fél hétkor ittam egy eper shake-et, ami nem lehetett több 100 kalóriánál. Sőt, szerintem nem is volt annyi. Azonkívül ma úsztam, rohangáltam és sétáltam egy csomót. Annyira büszke vagyok magamra, hogy szárnyalok jelenleg. Megragadom a pillanatot és motivációnak tökéletesen megfelel. Holnap sem lesz másképp a napom, mivel már kora reggel elmegyek és ilyen focimeccs lesz lent, a csarnokba és nem fogunk csinálni semmit egész délelőtt csak nézzük a fiúkat és szurkolunk. És 'véletlenül' nem viszek magammal kaját csak egy almát meg dinnyét és pont annyi pénzt, amivel bejutok a strandra és kész. Akkor nem esek kísértésbe sem, ha egész nap strandon leszek és csak hatkor jövök haza. Amúgy is, valószínűleg megyek ki este barátnőmmel és a legjobb barátjával városba, mondhatom anyunak, hogy valakinél grillezünk. Annyira jó, hogy soha nem vagyok otthon és nem esek kísértésbe! Ez hiányzott nekem és végre megkapom, olyan mennyei érzés! Szerdán méreckedek amúgy, remélem sikerült másfél kilót ledobni. Ja 50- el fog kezdődni akkor olyan boldog leszek, hogy 35 fokban elmegyek futni! :-)
A tervem a nyárra, ami szerdán kezdődik hivatalosan;
 - 6 hét alatt -7-8 kiló, ha megy akkor még több
 - sok-sok mozgás, hogy a hasam és a fenekem szép feszes legyen
 - pihenés a köbön
 - új darabokat kell tanulnom zongorán és a bandát sem hanyagolhatom el!
 - mindig napon lenni és strandon henyélni, hogy lebarnuljak végre, le az albínó színemmel!
 - sütni, sütni és sütni, nem érdekel, hogy nem ehetem meg, de gyakorolnom kell! :-)

Azonkívül díjat kaptam ismét!! :-) Annyira örülök, hogy vannak, akik olvasnak és velem szenvednek, hogy hihetetlen! Tudom, hogy általában csak hisztizek és feleslegesen rinyálok, de jó érzés, hogy valaki mégis olvas.
Mivel már megkaptam ezt a díjat, így csak gyorsan a kérdésekre válaszolnék. (megjegyzem: imádom a kérdéseket, nagyon kreatívak!)

Köszönöm a díjat *-nak! :-)

Ha tehetnéd változtatnál valamit a múltban? Mit?

Soha nem kezdenék el fogyókúrázni és határtalanul zabálni.

Szerinted hogyan lehetne jobbá tenni a világot?

Ha nem lenne több háború és mindenki meg tudna bocsátani a másiknak. Ja és ingyen adnák a csokit és a sütiket a boltban.

Mit gondolsz az idős néni kontra diák harcokról a buszon?

Én ilyenről még életemben nem hallottam, de imádom ezt a kérdést.:D

Mi az az egy szó, ami legjobban jellemez téged?

Freak.

Félsz valamitől? Miért?

Attól, hogy kiderül a legnagyobb titkom és ki fognak csúfolni/nevetni és hogy a legjobb barátnőim csalódnak bennem, mert nem mondtam el nekik.

Családon belüli erőszakról mi a véleményed? Milyen büntetést kéne kapnia az elkövetőnek?

Ha a nő nem veszi észre megismerkedésükkor, hogy a férje egy vadállat, akkor nem lehet mit csinálni. Én nem állnék össze olyannal, aki egy ujjal is hozzám merne érni agresszívan. De egyértelműen börtönre ítélném az illetőt, aki ilyeneket tesz.

Ha majd egyszer meghalsz, milyen feliratot szeretnél a sírköveden látni?

Ezen még sohasem gondolkoztam, nem is szeretnék sírt, az egyetlen kívánságom, hogy a hamvaimat szórják el egy bizonyos helyen, amit nem fogok megnevezni. :-)

Kedvenc idézeted?

'Never regret anything.'

Van olyan film/sorozat szereplő, akinek a bőrébe szívesen belebújnál? Miért?

Igen, Kaya Scodelario, mert olyan tökéletesen néz ki és annyira tehetséges, hogy egyszerűen briliáns, amit művel. Egyszerűen imádom, tisztelem és csodálom.

Melyik dal emlékeztet a legjobb barátodra/barátnődre?

Vicces vagy nem, Eric Saade ft DEV- Hotter than fire.. vicces emlékek és Aranka szeretlek vagy mi annak a retardált számnak a címe. :D

Nagyon szépen köszönöm a díjat még egyszer *-nak! :-)

Mikor lesz vége?

Kéne beszélnem egy pszihológussal. De most komolyan. Ez nem normális, hogy abban a pillanatban, hogy egyedül maradok otthon rávetem magam az ételre és zabálok utána meg fél órát gubbasztok a wc-n, hogy megszabaduljak minden bűnömtől.
Ma reggel olyan disztingváltan reggeliztem, 2 dl tej és egy szelet fini kalács. Összesen lehetett vagy 300 kcal. Délben párolt zöldséget ettem pici csirke falatkákkal. Itt kellett volna mondanom, hogy ÁLLJ. De nem. Belenyaltam a spagetti szószba és ahogy öcsém elhagyta a házat rávetettem magam az édességes szekrényre és ettem egy knopers-t (134 kcal) és utána vagy 5-6 raffaello golyócskát (fúj, utálom a kókuszt) és két szelet kalácsot és egy kakaót ittam hozzá azonkívül 1 tábla Milka csokit is benyomtam (JÉZUSOM.). Ja meg egy nagy szelet gombás pizza. Nem is merek belegondolni, hány kalória lehet. Utána olyan rosszul voltam, azt hittem, hogy összeesek, úgy fájt a gyomrom és elkezdtem sírni, ittam két pohár vizet és kihánytam mindent. De teljesen mindegy, úgyis híztam egy kilót a múlt héthez képest. Minden héten felszedek egy kilót. Ez így nagyon nem jó. Be kéne húznom a féket, de valahogy nem megy. Mindig elhatározom, de aztán mégsem jön össze. Ma anya is kiszúrta, hogy híztam. Szuper.

Ma meg ráadásul Bandprobe is volt, annyira elcsesztem a dalt, ahogy illik. Ma nem jött össze semmi és ááááááááááá. Szünetet akarok, hogy pihenjek, ne gondolkodjak és CSAK magamra koncentráljak és ne kelljen minduntalan a padlóról összeszedni magamat.

Könyörgöm, legyen már vége ennek a szerencsétlenkedésnek. De azért még pozitív maradok és megpróbálok küzdeni és motivációt keresni.

Azonkívül meghalt Talia és annyira szomorú. Nekem meg ilyen hülye problémáim vannak. Rest in peace.

Új kezdet- Változtassunk!

Elővettem megint a kalóriaszámolgatós füzetemet. Inkább így fogom korlátozni, hogy mennyit eszem, nem úgy, hogy zabálok-zabálok és zabálok, majd hányok. Eddig sötétségben éltem, de tegnap Léna felvilágosított, hogy mik a veszélyei ennek az 'életmódnak'. Meg kell próbálnom leállni vele EGYEDÜL, segítség NÉLKÜL. És sikerülni fog. De először arra kell koncentrálnom, hogy viszonylag egészségesen fogyjak le. Mert híztam. 60,3 kg nyomok. Borzalmasan borzalmas.
1,5 hét múlva szünet, addigra 1,5 kilót kell fogynom... vagy 2-t. Majd meglátjuk, hogy jön össze. Lényeg a lényeg, hogy mire megint elkezdődik az iskola (September 10) 53 kiló leszek. Nem mondogatom többé azt, hogy "szeretnék" "talán" és hasonlók. Már meguntam.
És ez az Alex-ügy kicsit helyretett ott, fent, a fejemben. Végig el voltam ájulva magamtól, azt hittem lehet esélyem, ő más, mint a többi fiú, neki nem a modellek kellenek, nem azt nézi, hogy kit hogyan lehet meg... khm mindegy is. Úgyis tévedtem.
Péntek este egyik legjobb barátnőmet megkérdezte, hogy elmenne-e vele az Abschlussballra. Hát Laura igent mondott, nem is gondolkodott rajta sokat, mintha nem tudná, mit érzek iránta.
Tudni kell Lauráról, hogy modellkedik, én fotózom gyakran és szerződtetve van egy ügynökségnél is. 175 cm, 42 kiló, hosszú, szőke haja van és kék szeme. Most melyik srácnak ne kéne? Csak nem hittem volna, hogy Alex is olyan fajta srác. És csalódtam az egyik legjobb barátnőmben, a srácban, akiért hónapok óta oda vagyok és úgy egyébként a világban. Nagyon rosszul esett. De már nem haragszom senkire, magamon kívül, mert tudom, hogy én csesztem el. Alex nem tehet róla, hogy Laura szebb és csinosabb nálam.
Kit választanál?

 

Igen, tudtam. Én is őt választanám magam helyett.

Na szóval ezért kell változtatnom magamon. Hogy ne nézzek ki többé ilyen undorítóan, mert meglátom magam és hányhatnékom lesz.
Szóval 1. kihívás: Szerdáig -1,5 kiló, napi 400-500 kcal és ha megy, még kevesebb. MINDEN NAP. És minden nap 1 óra mozgás.

Visszatérésem okai és díj *.*

Először a szokásos rinyálással kezdeném az egészet. Nem tudom, miért nem írtam ilyen sokáig, mindig bennem volt, hogy 'hú, most de tudnék blogolni' de valahogy csupa rossz dolgot tudtam volna összehordani, amiben nem lett volna köszönet. Hogy mik is ezek? Kezdem az elején.
Két hete kezdődött ez az egész szarság. És állítom, mindenért Alex a hibás. Megváltoztatott és kicsavarodtam önmagamból, nem tudom már kontrollálni magam és olyanokat mondok és teszek, amiket megbánok. Anyukámmal nem beszéltem már két-három hete normálisan, csak flegmázok, ki van rám akadva, de nem mondja, csak tudom egyszerűen. Már így elegem van belőle. Titkolja előlem, hogy beteg, igaz én is előle, de én tudom az ő titkát, neki meg sejtelme sincsen az enyémről. Lényegtelen...

Zabálok, zabálok és zabálok. Ezt a legkisebb túlzás nélkül mondom. Ez így nem mehet. Híztam két kilót. Szépen lassan kúsznak vissza rám a kilók és a legrosszabb, hogy nem tudom megállni. Ma le is mentem a boltba és vettem édességet. Majdnem megettem az összeset, de időben megálltam és kihánytam. Ez sem azok a dolgok közé tartozik, amikre büszke lennék. A lényeg, hogy SENKI sem tudhatja meg. Bele is halnék ha kiderülne... De olyan jó, amikor csak így ész nélkül zabálok és csak ha öt percre is, de elhiszem, hogy YOLO és kész. Lehet ha minden este leírnám egy cetlikére, hogy másnak mennyit és mit ehetek akkor könnyebb lenne. Nem tudom, ki fogom próbálni.

Azonkívül benne vagyok a bandába, ami minden időmet leköti, sokat gyakorlok rá és extra készülök, imádom csinálni és bizonyítani akarom, hogy jó vagyok, illetve elég jó ahhoz, hogy benne legyek a bandában. Jelenleg öt dalon dolgozunk, kettőt már szupin tudok, íme;
 http://www.youtube.com/watch?v=rzZAXer1as4 Ennek története van, ugye Alex rappel, Moritz gitározik és van egy csodás énekesnőnk, aki tökéletesen passzol a képbe. Én meg ütöm a billentyűt, ami majdhogynem a legnagyobb felelősség, úgyhogy örülhetek.

http://www.youtube.com/watch?v=w9mXmVPz2vY Ez meg a másik, jelenleg a kedvencem. Ezeken kívül vannak saját dalaink, pont ma kezdtem el dolgozni rajta, elég jól haladok, remélem tetszeni fog nekik. A legjobb, hogy nyáron is kell találkozzunk és mivel én is ilyen 'csodabogár' vagyok, így valószínűleg Alexel együtt fogjuk írni a dalokat. Jó lenne...

A hétvégén három photoshooting van betervezve nekem. Annyira el vagyok foglalva. Mindenkire most jön rá, hogy modellt álljon nekem. Van téma a fejemben, amit használhatok, de azért három embernél nem akarom ugyan azt csinálni, ez már elég gázos lenne. Még ki kell dolgoznom a dolgokat és ötletet meg forgatókönyvet is kell írnom. Én fogom rendezni jövőre az 'Abschlussvideo'-t, ami megint csak egy hatalmas munka meg ilyenek, amire már a nyáron fel kell készülnöm az ötleteimmel. Imádom, hogy ennyire el vagyok havazva és semmire nincsen időm. (most irónia nélkül)

És 2,5 lett az átlagom!! *_________* Ennél szebb és jobb dolog nem is történhetett volna meg velem! Igaz, hogy 2,4től kapnánk 'Belobigung'-ot és egy tizeddel lecsúsztam róla, de boldog vagyok, mert akkor nem kell pályáznom a hülye Ausbildungsplatz  miatt, jövőre tovább tanulhatok és majd leérettségizhetek. Most valahogy konkrét terveim lettek a jövőre nézve. És ez a zabálás dolog sem visel meg, mert én boldog vagyok. Határozottan boldog és nem zavar. A hányás meg csak megszokás és nekem jó ez így. Egyenlőre. 

Na és most jöjjön a díjam, amit Lénától kaptam és még egyszer nagyon-nagyon köszönöm, nagyon aranyos vagy! <3

Az a bibi, hogy én a Te blogodon kívül csak német blogokat olvasok és szerintem ők ebből egy kukkot sem értenének, úgyhogy sajnos nem tudom tovább adni.:( De a kérdéseidet szívesen megválaszolom, ha már törted a fejedet, hogy mik is legyenek azok.:-)

11.       Mi a legboldogabb dolog jelenleg az életedben?

  A zene és a fotózás, no meg a nyár. Nekem csak ennyi kell a boldogsághoz. :-)

22.       Mi számodra a legideálisabb munkahely – lakás – város?/Milyet szeretnél majd?

  Munkahely; iroda vagy ha fotós lennék esetleg akkor stúdió.

  Lakás; Mindenképpen egy három szobás kis lakás London külvárosában egy butik vagy egy étterem felett.

  Város; London vagy New York. Minden esetre legyen jó nagy és tele emberekkel.

  A fentiek közül mindegyiket szeretném, de tudom, hogy ez nem fog összejönni.

33.       Hova szeretnél eljutni az életed során?

  Hawaiira és Amerikába, Franciaországba, Máltára és Izlandra.

44.       Milyennek képzeled el magad 34 évesen?

  Egy - még mindig alacsony- független, ambiciózus nőnek, aki utálja a férfiakat, de mégis egybe halálosan szerelmes leszek, aki rohadtul nem fog visszaszeretni.

55.       Mi a kedvenc színed – számod – hónapod – napod – könyved – elfoglaltságod?

  Szín; ebben a pillanatban a fehér.

  Szám; 13. Eddig mindig szerencsét hozott.

  Hónap; Január.

  Nap; Kedd.

  Könyv; Charlotte Bronte- Jane Eyre.

  Elfoglaltság; fotózás, olvasás, zenélés, zene hallgatás/írás/szerzés, fitness, futás.

66.       Mit sportolsz/sportolnál szívesen?

  Amit sportolok; futás, biciklizés, edzőterem, aerobic, atlétika.

  Amit szívesen sportolnék; elkezdenék megint komolyan hip hopozni, ha lenne időm.

77.       Mi a kedvenc ételed és mi az, amit nagyon nem szeretsz?

  Ajaj, becsapós kérdés. Pizza és palacsinta bármennyi mennyiségben. ( ha szarabb napom van, természetesen)

  Túl sok van, amit utálok, nem is tudom felsorolni az összeset; spagetti, lasagne, kiflifelfújt, mákos guba, káposztás tészta, paradicsomszósz, paradicsomos gombóc, töltött káposzta, rántott hús, pommes/sült krumpli, rakott krumpli, brokkoli és kelbimbó, hamburger vagy McDonald'sos kaja.

88.       Mennyire vagy távolságtartó és hogyan viszonyulsz az idegen emberekhez?

  Eleinte mindenkivel bizalmatlan vagyok, de ha az illető is kedves velem akkor én is az vagyok/leszek. És viszonylag közvetlen vagyok, ha az illető szimpatikus. A helyzet hozza.

99.       Szerinted te milyen vagy?

  Ó jaj. Most meg vagyok fogva. Fogalmam sincsen... Ezen még nekem is kell gondolkodnom. Szerintem nekem nincsen határozott személyiségem. Folyamat változom. A saját ízlésemet sem tudom eltalálni. Két hete vettem egy felsőt, mert tetszett. Ma már rá sem tudok nézni, mert rondának találom. Ezen után ezt a kérdést még nem tudom megválaszolni.

110.   Hol lennél és mit csinálnál most a legszívesebben?

  A játszótéren a suli alatt, Alexel üldögélnék és beszélgetnék mindenről anélkül, hogy azon kéne gondolkoznunk, hogy ki milyen pletykát talál ki rólunk. 

Oki, ennyi lenne, nagyon köszönöm még egyszer a díjat, sokat jelent nekem! :-)

Azt mondom szünet

Nagyon kevés időm van mostanában mindenre. Ez a hétvégétől változni fog, de a blogbejegyzéseimet mindenki érdekében most hanyagolni fogom egy időre. Úgysem tudnék másról írni csak Róla, még akkor is ha utálom magam, még mindig kövér vagyok, lenyelvvizsgáztam angolból, benyomtam egy tábla csokit ma és amúgy egy csődtömeg vagyok. A világom most csak Ő körül forog, akkor is ha egyenlőre ez az érzés nem kölcsönös. Ezt a dolgot jól akarom csinálni, nem úgy, mint egy gyámoltalan (?) lúzer és nem akarom elcseszni. De helyettem elcseszi a dagadt testem és a ronda arcom. Majd meglátjuk. Holnap este nagy műsor lesz, jót szórakozunk, ha szerencsém van egy kicsit akkor a nagy esélyem. Holnap még rohadtul nehéz nap elé nézek, de 13:05 perctől meg fog érinteni a szabadság szele. Alig várom csak addig bírjam ki.

De mégis remélek és tudom, hogy a végén NAGYON pofára fogok csúszni, oly annyira, hogy a fogaim is kihullanak és az orrom is beletörik. De kockáztatok. 

Összefoglaló

Hát nem tudom, hol kezdjem. most túl sok van a fejemben és nyüzsögnek a gondolatok. Kezdem a tegnapnál.
Szóval voltunk a Bodensee-n, Friedrichshafenben és Konstanzban és nagyon jó volt, azt leszámítva, hogy szombaton a Freibadba napszúrást kaptam és tegnap meg csak rosszabb lett. A délelőttöm a klimatizált vonatban nagyon jól telt, még a strandon is egész jól éreztem magam. Furcsa, de végig nevettem, mosolyogtam, irtó jó kedvem volt, magam sem tudom, mitől. Aztán napoztam, muszáj volt ennem egy szendvicset, amit így 30 perc alatt el is rágcsáltam. Aztán odamentünk barátnőmmel egy sráchoz, aki nagyon aranyos velünk mindig és beszélgettünk, pont a pad közelében ültek azok a fiúk, akik nem strandoltak, meglepett nagyon, hogy Alex sem tartozott a strandosok közé, de így legalább többet nézhettem a napszemüvegem mögül. Ahogy a padon ültünk valahogy éreztem az önbizalmat. Egy pillanatra átsuhant az agyamon, hogy talán mégis elég jó vagyok neki. De ez hamar el is ment. De sosem felejtem el, ahogy nézett. Olyan megfejthetetlen és mély tekintettel. Azt kívánom, bárcsak tudnám, mire gondol néha...

 (a kép csak illusztráció)

olyan egy óra fele járhatott, amikor az egész elkezdődött. Komppal mentünk át Konstanzba és először csak azt hittem, hogy tengeri beteg vagyok vagy mi, mert hánynom kellett, de mikor odaértünk sem lett jobb, sőt! És úgy jártuk a boltokat 2,5 órán keresztül, hogy minden üzlet után rohantam a mosdóba. Aztán leültünk egy padra a lányokkal és csak feküdtünk a parton és olyan jó volt. Mikor eljött az idő, hogy "na most újra kompozunk vissza Friedrichshafenbe" már a gondolatra is rosszul lettem. Időközben megettem a másik szendvicset is, hogy hátha a kevés kajától vagyok rosszul. (Én hülye) Aztán mondanom sem kell, a kompon dupla annyit hánytam. Az osztályfőnököm olyan rendes volt, hogy adott hideg borogatást, lefekhettem a kényelmes ülésekre és kaptam jéghideg vizet. Ennél többet nem is kívántam. Aztán mikor odaértünk mentünk egyből a vonat állomásra és mentünk haza, Stuttgartba, de Ulmba át kellett szállnunk. Mielőtt beszálltunk volna Friedrichshafenbe a vonatra mindenki elment McDonald'sozni és a vonat bűzlött a mekis kajától, amitől csak még jobban felkavarodott a gyomrom. Olyan aranyosak voltak az osztálytársaim, cserélgették a borogatásomat és mindenki kajákat kínált nekem, "ez jót tesz majd" és hasonlók. Imádom őket.
Aztán mikor Ulmba értünk várnunk kellett 35 percet a vonatra, mert valaki megint a vonat elé vetette magát és össze kellett szedni a maradványát. (Bocsánat, de elítélem az ilyet) Ez egy roskatag, szar vonat volt, még sosem találkoztam szar vonattal eddig, na de tegnap is meg volt az első alkalom. Egy bácsi a megállóban adott rágót, mert látta, hogy rossz passzban vagyok, nagyon aranyos volt, nem is tudott rendesen németül, de nagyon kis cuki volt. :) És amint megjött a vonat, az elejébe ültünk, a WC közelébe barátnőmmel és négy másik lánnyal és hét fiúval plusz az osztályfőnökömmel, a többiek egy másik vagonban voltak. Közben mindenki kihajolt az ősöreg vonat ablakán és lobogott a hajunk, lenyeltünk pár bogarat, de semmi baj, kell az immunrendszerünknek. És a fiúk továbbra is rohangáltak cserélgetni a vizes borogatásomat a fejemre. (annyira aranyosak) Aztán elaludtam valamikor, feltettem a lábamat a mellette lévő ülésre és a homlokomat a hideg ablaküvegnek támasztottam és csak bámultam ki a sötétségbe, valamikor elnyomott az álom és mikor legközelebb kinyitottam a szememet Alexel találtam szembe magam, az ülésemről, fentről figyelt engem, neki volt támaszkodva az én ülésemnek és onnan figyelt. Olyan klisé volt, mint a romantikus filmekben annak ellenére, hogy mi még nem is beszéltünk egymással. Azt hittem hogy szétreped a képem a vigyorgástól. Aztán nagy nehezen hazaértünk, egész éjjel hánytam, ma itthon voltam, tanultam a holnapi húzós napomra és semmit sem tudok fizikából, úgyhogy holnap egy nagy hatost fogok írni. (Szuper)

Azonkívül megjöttek a magyar nagyszüleim és miket hoztak magukkal?? Két hűtőtáskányi kaját. Én cipeltem fel a harmadikra. Olyan nehéz volt, azt hittem, a lépcsőházban szülök meg. De megszenvedtem vele és az is biztos, hogy egy falatot sem fogok enni a tartalmából. Ma  is kicsit 'megbotlottam', de a javát kihánytam, most már nem a napszúrásom miatt...

Lényeg a lényeg; hulla fáradt vagyok, le van égve a vállam és a hátam, de a dagadt lábaim legalább már lebarnultak és nem vagyok olyan sápadt a majdnem fekete hajam mellett, felébredt a reményem Alexel kapcsolatban, holnap beszélek vele a dalszövegeim miatt és érzem a pillangókat. De ami a legfontosabb; VAN REMÉNY.

Freibad, dicke Menschen, Sonnenbrand und vieles mehr

Heute hatte ich kein Bock zu Hause rumzuhocken also sind wir mit meiner Freundinnen ins Freibad gegangen. War echt geil, wenn wir die fette und richtig dicke Menschen nicht dazuzählen. Wir sind reingegangen und haben uns einen Platz rausgesucht, wo halb Schatten und halb Sonne war. Ich fand den Platz eigentlich gut aber neben uns waren zwei Liebespärchen, die die ganze Zeit geknutscht haben. Ich dachte, ich werde noch kotzen aber Gott sei Dank musste ich nicht. Wir waren in dem kalten Wasser drin als eine Frau, die übel fett war zu mir gestoßen ist. Ich hasse es wenn man mich berührt. Ich kann es einfach nicht ausstehen und wenn so übel fette Menschen das tun! Ja sorry, bin halt so, kann nichts dafür. Deswegen bin ich nicht schlechter oder besser wie andere Menschen. Na ja wie auch immet sie hat sich entschuldigt und ist weiter geschwommen. Danach habe ich mir überlegt, wie sehr ich das Freibad hasse. Alle eigentlich. Ich will nicht sehen, wie andere Menschen unter ihren Kleidern aussehen und sie auch nicht, wie ich aussehe. Also ich habe mir heute beschlossen, dass ich nice wieder ins Freibad gehe egal wie heiß es wird. Ich lege mich lieber auf meine Balkon und sonne ich mich da und wenn es mir warm wird, gehe ich schnell duschen. So einfach ist es, ich weiß nicht, wieso Menschen freiwillig ins Freibad gehen. Wenn es jemand weiß, soll mir Bescheid sagen!

Außerdem habe ich Sonnenbrad überall!! Ich hab mich eingekremt aber troztdem. jetzt tut mir alles weh, ich weiß nicht mal wie ich heute Nacht schlafen werde! Toll! Und morgen geht's ab zum Bodensee. Ich werde da streben, ich schwöre es. Ich weiß nicht, was ich anziehen soll oder was alles ich mitnehmen soll. Wieso ist heute alles so kompiliziert?

Ich sollte auch noch lernen aber ich habe keine Lust mehr. Ich gehe lieber Haare waschen und danach ab ins Bett. Und ich hoffe, dass morgen ich mit Alex reden kann. Wenn nicht, dann bleibe ich lieber da, am Bodensee.

Scheiße bauen? Darin bin ich gut.

Also hier bin ich. War ein sehr langer Tag und es ist noch immer nicht vorbei, ich bin tot müde, in der Nacht konnte ich schon wieder voll wenig schlafen und heute in der Schule musste ich drei Stunden lang deutsch Aufsatz schreiben. Morgen früh waren wir im Fitnessstudio, es war übel hart, wie halt immer aber ich muss dran denken, dass ich bald echt muskulöse Beine haben werde. Meine Schenkel sind schon viel schöner, als vor fünf Wochen also auf jeden Fall hat es schon gelohnt!
Als ich aus der Schule nach Hause kam, musste ich sofort etwas fressen. Wie jeden Tag... Danach habe ich schon wieder alles ausgekotzt. Ich habe mich vor einer Stunde gewogen, bin 60,2 kg. Konnte auch besser sein, hauptsache habe ich noch kein einziges Kilogramm zugenommen obwohl ich jeden Tag fressen muss.
Außerdem habe ich meine Tage nicht mehr. Um ehrlich zu sein finde ich es garnicht schlimm, ich habe keine Bauchschmerzen oder ähnliches aber ich bin doch nicht blöd. Ich weiß, dass es ein schlechtes Zeichen ist. Ich warte mal ab, was passiert. Also schwanger kann ich auf keinen Fall sein! Haha, es wäre was! :-D Meine Mama würde mich umbringen.

Das Wetter ist heute soooooo geeeeeil! Ich wollte mich in die Sonne legen und mich einfach da sonnen aber leider muss ich lernen. Meine Freundin kommt in einer Stunde zu mir also muss mich beeilen. Wir müssen Chemie Prässi fertig machen, sonst kriegen wir alle beide eine sechs im Zeugnis.

Na ja ich habe heute irgendwie kein Bock hier rumzulabern also ich mach jetzt Schluss und mach was nützliches. Ich melde mich später.

Ich wüschte ich könnte...

Összetett problémák.

Nem tudom, hol kezdjem. Tegnap ettem, de tényleg csak egy picit, aztán voltam futni, de csak az után, miután jött a hír. Tegnap estefelé, 18 óra körül meghalt a magyar nagypapám. Az éjjel nem is aludtam sokat, ma a suliban olyan voltam, mint egy élő halott és csak arra vágytam hogy hazajöjjek és bezabáljak. Hát meg is tettem, szégyen gyalázat, hogy utána ki is hánytam. De nem vagyok mostanában a helyzet magaslatán. Fáradt vagyok, túl nagy a stressz és túl sokat kell tanulnom és még itt van ez a fogyókúra is. Azt hiszem szép lassan sok lesz.
De csak július 27-től lesz szünet szóval addig ki kell tartsak. Jövő hét hétfő osztálykirándulás a Bodensee-re. Barátnőm segíteni fog az Alex-üggyel kapcsolatban, de szerintem ebből nem lesz semmi. Még nem érzem magam késznek ahhoz, hogy kivessem valakire a hálómat. Ahhoz önbizalom kell, igaz? Az nekem még nincsen.
Egyébként annak ellenére, hogy mennyit zabáltam mostanában egy dekát sem híztam, sőt. Majd holnap lesz borzalmas, amikor a mai kaja rám rakódik.
Ja és amint látszik, kicseréltem egy kicsit a sablont, de szerintem elég vacak lett, már ezt sem tudom normálisan megcsinálni. Életképtelen vagyok és mufurc. Ha nem kellene német tz-re és kémia prezentációra készülnöm, már most elmennék aludni. Egyszerűen sírhatnékom van. Nem tudom, hogy amiatt-e mert meghalt a Nagypapi vagy mert kimerültem. Lehet mindkettő.

És ami miatt még inkább sírhatnékom van, hogy hogy nézek ki. Botrányosan dagadt vagyok és úgy érzem, sosem érel el a célomat. Csak lennék már 50 kiló. De valahogy olyan elérhetetlennek tűnik.

Ahj és mindjárt kifolyik a szemem. Inkább megyek és tanulok. Aztán holnap reggel háromnegyed hadkor kelhetek és mehetek két órán keresztül konditerembe. És aztán három órán keresztül német dolgozat. És pénteken kémia prezentáció és anyám borogass, csak éljem túl ezt a három hetet még.

Ja és megbeszéltem magammal, hogy ez a milyen nyelven írjam a blogot kérdés majd megoldódik magától. Attól függ, milyen kedvem lesz. Szóval hagyjuk magunkat meglepni. :-)

Ez a kép annyira tetszett, bárcsak így lenne, de nincsen, ez egy hülyeség.

Dilemma

Azon zakatol az agyam, hogy egyek-e vagy sem. Tegnap kezdtem az amerikai narancs diétát és máris elbuktam. Tegnap délután zabapartit rendeztem, pedig Isten a tanúm, hogy előtte elhatároztam, hogy most tényleg nem zökkenek ki! De ahogy befejeztem az ebédet, megint bekattant valami és megállás nélkül zabáltam. Csupa édességet és ha megint rágondolok kiráz a hideg. És futni sem mentem, mert annyit kellett tanulnom. Aztán azon sírtam, hogy elveszett a motivációm. Este megtaláltam. ALEX. Rá mertem írni, három barátnő kellett hozzá, hogy megtegyem, de megtettem, sok hasznom nem származott belőle, de legalább elmondhatom, hogy egyszer írtam vele. Ma a suliban meg már tudta, hogy létezem. Szuper!
Csak rohadtul szarul éreztem ma magam, mert labdába se rúghatok már lányokkal. És biztos nem érdeklem őt. Tegnap rendes volt, ma is sokszor nézett felénk, de biztos drága barátnőmet, Laurát nézte.

Na de kanyarodjunk csak vissza az eredeti problémámhoz. Egyek vagy ne egyek?
NEM TUDOM. Ha megint eszek, akkor biztos rám jön a rágcsálhatnék valamit és ez a hülye édesség mániám. Max elrágcsálok egy rágót? Vagy csak elropogtatok egy pici kétszersültet? Iszom egy teát?
Valamit muszáj ennem, mert ma egész délután tanulni fogok, szóval kell az agyamnak a kaja. (ha van ilyen hülyeség)

És a másik, amin mostanában sokat gondolkodom. Milyen nyelven írjam ezt a blogot?
Ez azért nagy kérdés, mert ha itt nekiállok magyarul rizsázni akkor esküszöm, belefájdul a fejem abba, hogy helyesen írjak, hogy ne fogalmazzak össze nyakatekert mondatokat. Könnyebb lenne kapásból németül írni, végül is az az anyanyelvem, szóval miért is ne?! Na jó még alszom rá egyet, most pedig nekiállok tanulni, hogy lekössem magam és ne gondoljak kajára.

Szégyen de azért dicsőség

Hát én nem tudom, hogy beszámoljak-e itt arról, miféle zabálásokat rendezek mostanában nagy unalmamban. Tegnap is lazán rákentem az egészet a stressz rovására (mai angol nyelvvizsga, sok vizsga stb). De hát nem lehet mindig burkolózni vele.

 Úristen még mindig remegek, annyira el van fáradva a karom, mint még soha. Ma reggel 7:45től 9:10ig konditerembe voltunk és az edzőm kikészített. Olyan gyakorlatokat csináltunk 2 kilós súlyzókkal, amiket az olimpián a nagymenő súlyemelő bajnokok. Nagyon elfáradtam, a karjaim (tricepszre és bicepszre erősítettünk elsősorban, mert elég punnyadt a karom) és a fenekemre valamint a felső combomra. Egy élmény volt. Már régen fáradtam el ilyen kellemesen és az az érzés, amikor szenvedsz, mert a saját korlátaidat feszegeted, minden izmod lüktet és éget, remegsz, de tartod. Leírhatatlanul jó érzés. Sajnos hasra ma nem erősítettünk, majd legközelebb. (ezért csináltam 1 órája 130 felülést) Jövő héten csütörtökön is kb 1,5 óra kondi. A futást ma ki kellett hagynom, mert az erősítés közepette az én vacak, műtött térdem bemondta az unalmast és megint bedagadt trutyival. Egész este jegeltem, remélem holnap hagy már végre futni.

És ma este is összezabáltam minden szart, ami a kezem közé akadt, amint egyedül maradtam itthon. Miért van ez, hogy bekattan valami, amint egyedül maradok? Akkor valahogy nem gondolkodom csak ZABÁLOK. A szó legszorosabb értelmében. És utána kihányom egy részét... Igen, megint megtörtént. Miután befejeztem a zabát sírva fakadtam és megadtam magam. Megint a gyenge, gyáva énem győzött, de alig várom a jövő hetet. Amikor elkezdhetem az amerikai narancs diétát, nagyon kemény lesz, nem ehetek mellette tényleg mást, nem is fogok, jó bünti lesz ez a testemnek, de megérdemli. Igazából nem is tudom, ki tehet róla... Szerintem megint csak Anya. Túl sok kaja van itthon. Alig várom, hogy elköltözzek és csak a nagyon alap élelmiszereket kelljen megvennem és senkit ne érdekeljen, hogy mit eszek össze. De addig, amíg az öcsém akármennyit ehet csokiból, torából, fagyiból etc addig nem vagyok biztonságban.
Ja és ez az egész cirkusz azért van, mert múlt héten Magyarországon egyszer valaki léket ütött az akaraterőmön és azóta is visszaszoktam a kajára, mint a drogfüggő a drogokra. Akárhányszor kimozdulok itthonról (nyaralás, hosszú hétvége) mindig rám jön az ehetnék. Ezentúl nem mehetek ki otthonról.

Holnap nincsen normális tanítás, mert a szombati parádéra készül mindenki lázasan. Egy élmény lesz szombaton kőművesként végig vonulni a városon. Ma mondta az ofőm, hogy a lányok egységesen hot panst vegyenek fel a hülye egyen mellényünkhöz. Utálom a rövidnadrágokat, illetve nem utálom, mert vannak szép darabok, de nem az én sonkáimon. Inkább Laura piszkafa lábain és pici popsiján mutatna jól, amit Alex biztos meg is fog bámulni. Hú egyre személyesebb lesz ez a  blog. (:D) Ma nagyon kiakadtam erre a két idiótára. Laura az egyik legjobb barátnőm, Alex pedig a srác, akiért bármit megtennék. Laura tudja ezt, de ennek ellenére flörtöl vele és smárolnak, ha éppen a közös számukat "próbálják". Amikor ezt megtudtam annyira padlóra kerültem, hogy tényleg kifosztottam a fél hűtőt. Mások egyszerűen nem tudnak enni, ha szerelmi bánatuk van, de én mit csinálok?! Eszek.

Na jó én el is bucsozom, különben tényleg megint elkezdek sírni és ahhoz nincsen sok kedvem.

Oké ezt még muszáj.

Gasztro- blog vagy inkább mégsem?!

A délutáni bingém után kicsit depressziós hangulatba kerültem, de hamar talpra álltam. Ugye ma kezdtem a 90 napos diétát, ma volt fehérje napom, igaz összeettem minden vackot, leginkább szénhidrátot (nesze neked löttyedt, hájas pocak) úgyhogy nem is tudom, hogy számíthatom-e ezt a napot első napnak... Anyuval ma voltunk Aldiba megvenni az összes gyümölcsöt, hogy a reggelem és a délelőttöm úgy ahogy elviselhető legyen, bár elég fura gyümölcsöt reggelizni... brrr.. de szokás kérdése. Na de wie auch immer, holnap keményítő napom lesz, sok-sok zöldséget ehetek, amiket imádok (pl kukorica, borsó, paradicsom, bab) és ríííííííízs (*-*) imádom a rizst, akármennyi mennyiségben tudok enni belőle, szerintem én vagyok az egyik egyén ezen a sárgolyón, aki több, mint 30 receptet ismer, hogyan készítsünk minél választékosabb ételeket a rizsből. Nos holnapra mexikói rizs-ragut csináltam, nagyon egyszerű volt, kettő fej hagymával és paradicsommal és szójaszósszal és sok-sok borsóval és kukoricával.. nyámmi. És rizi-bizivel. Mennyei lesz.
Látjátok, ez olyan fura. Ez akkora kicseszés egy emberrel, mert imádok sütni, főzni és enni, azonban azonnal meg is látszik rajtam. Hát ja... Az élet igencsak unfair.
Anya azt mondta, hogy hinnem kéne ebben a diétában. Ugye most csináltam a másikat, a no name diétámat négy hétig és fogytam 6 kilót, vissza is híztam 2-t, ami tragikus. És arra gondoltam, hogy a héten ilyen kis laza "pihentetőként" csinálom a 90 napos receptjeit és jövő héten az amerikai narancsos diétát próbálom ki. Nem tűnik akkora ördöngösségnek, elvileg öt napig kellene csinálni, de valahogy kipróbálom, hogy milyen, ha két hétig csinálom. Most tényleg elszánt vagyok, oly annyira, hogy nem is voltam ma futni. (remélem érzitek az iróniát) Egyébként ha akartam volna, se tudtam volna menni. Ma úgy megáztam suli után, ahogy illik, azóta szakad. Minden folyó és patak kiáradt a környéken, Stuttgart felé lezárták az egyik sávot az autópályán, München és Salzburg között meg nem közlekednek már vonatok. Szerencsénkre.. vagy inkább balszerencsénkre szombat éjjel utaztunk tesómmal vissza.
Egyébként barátnőm tegnap éjjel jött haza Törökországból, olyan szépen lebarnult. Negyven fok, tenger, álom. Irigykedtem igazán. Kár, hogy anyuék nem kaptak szabadságot, de akkor majd augusztusban megyünk Olaszországba. (na ez a másik ok, ami miatt tényleg le akarok fogyni)
Ma szünet utáni első tanítási nap volt, német irodalomból a legeslegjobb jegyeket kaptam és a dolgozatom is jól fog sikerülni, azonkívül a tanár a kezeimből eszik. (nincs ám nagy egóm, dehogy) Na ja, elég a rizsából, ez a blog nem lelki szemetesláda.
Megyek, megmosom a vörös, sötét loboncomat, amit kezdek már megszokni és csinálok még 100 felülést, hogy azért megnyugtassam a lelkemet.
Ja és még fájdítom a szívemet egy kicsit előtte: (soha a jó büdös életben nem fogok így kinézni)

Na ennyi elég is volt, megyek sírni a sarokba. Szép estét mindenkinek! <3

É.B.R.E.S.Z.T.Ő

Valaki töröljön már képen! Hogyan lehetek ennyire hülye?? Olyan szépen le vagyok/voltam fogyva, olyan jó úton voltam. Erre ma is úgy bezabálok minden hülyeségből, mintha ez az egy hónap szenvedés semmit sem jelentett volna. Most szégyen szemre fel fogom sorolni, mi mindent ettem.
Kezdtem egy vékony szelet kaláccsal, ami borzalmas ízű, de megettem és utána ettem még egyet (fuck logic) és utána ebédeltem (párolt csirkemell és párolt zöldség), utána 2 szelet pirítós kenyér (nutellával) aztán egy ibrik tej és bele 3 kanál cappuccino és 2x utánatöltöttem gabonapehellyel. És ha ez még nem volna elég még csináltam magamnak pattogatott kukoricát, amit magamba tömtem. (rágondolva is hányingerem lesz) és utána az egészet kihánytam. Nagyon vacakul érzem most magam. És azt sem tudom, ez mire jó. Ráálltam a mérlegre, 60 kiló vagyok, hogy én miért hízok ilyen gyorsan?! Bezzeg, mikor fogyózom akkor 2 kiló 2 hét alatt megy le. Na már most, holnaptól valami tutival kell előrukkoljak. Így nem mehet tovább. Egyébként tegnap voltam futni, edzettem is és ma is ezt tervezem. Ha összeszedem magam akkor talán még sikerülhet, nem adhatom fel a küzdelmet, ha már eddig kibírtam.

Szívélyes üdvözletem a szakadék széléről

Nos hát megjártam Magyarországot is, tegnap értünk éjjel haza tesómmal. Ugye hatalmas elszántsággal mentem el hétfőn, de mintha kicseréltek volna. Szerdán olyat bingéztem, hogy csak lestem, hogy ez így honnan jött?! És ezt még így egy csütörtöki palacsintázással és pénteki bingével megspékeltem. Arról nem is beszélve, hogy futni nem volt lehetőségem a sűrű programom miatt. Ma reggel rá is vetettem magam a mérlegre, a múlt heti 58 kilómnak ennyi volt, ma reggel 59,9 kilót mutatott a mérleg, azt hittem ott esek össze rémületemben. Most valami nagyon nagy csodának kell történnie, hogy megint észhez térjek! Nem akarok megint 65 kiló lenni, inkább lennék már vékony.
De ez sem megoldás, amit eddig csináltam. Oké, 300 kalória naponta oké, de nem hosszú távon. Meglett az eredménye, tudtam, hogy számíthatok rá, mégis minek lepődtem meg rajta mégis?
Holnaptól elkezdem a 90 napos diétát, azt olvastam, hogy 90 nap alatt fogyhatok 15-20 kilót. Hát én azt megnézem, de most őszintén? Ki ér rá 90 napig? Mától van nyár, akkor is ha az időjárás nem éppen akarja felfogni ezt a tényt. Na mármost én holnap megpróbálom elkezdeni azt a hülye diétát és nem fogok annyit enni, mint amennyi írva van, nem érdekel. Valahogyan lekicsinyítem az adagot vagy mit tudom én, megoldom. Csak még 2 kilótól kéne megszabadulnom június 17-ig. Ha nem sikerül akkor szégyenemben elásom magam élve.
Csak valaki rúgjon már jól seggbe, hogy menjek futni. Annyira nincsenek kedvem. De M.U.S.Z.Á.J. El is fogok menni, de az első pár méter borzalmas lesz.
Tudjátok mi a legeslegrosszabb?! Az, hogy csak ennék! Nem is vagyok éhes, sőt valahogy annyira tele vagyok és mégis, egyszerűen csak tömném magam. Mindegy mivel, csak tömném. Lehetne az szárított macskaszar is, csak legyen ropogós. Ahj de hülye vagyok. Na de pont ezért fogok belevágni a 90 naposba. Sikerre számítok, igazából a következő kitűzött időpont, mire tényleg bomba nőnek kell kinézzek az az augusztus vége. Addig meg tengernyi időm van.
És igen, úgy érzem magam, mintha ez már nem is rólam szólna. Mintha másoknak akarnék megfelelni, magamnak így is jó lennék, de NEM. Utálom a lábaimat, a hájas hasamat, a nagy, löttyedt karjaimat és a tokámat. Fúj. Undorodom magamtól. Ráadásul holnap suli és szart se tanultam. Ah nem érdekel, így is mindenki meg fog bámulni, hogy mekkorára híztam a 2 hetes szünetben. Egy csődtömeg vagyok. Most pedig elmegyek ki szenvedni, mert 1 hét kihagyás után ez nem futás lesz, hanem kalimpálni fogok, mint egy partra vetett hal.
Az erő legyen velem.

Miért nem születhettem egyszerűen ilyen szépnek? :-(

Jó vagyok.

Tegnap összesen (EGÉSZ NAP!) 296 kalóriát fogyasztottam, annyira büszke voltam/vagyok magamra, hogy hihetetlen! És még voltam is futni plusz 100 felülés és gimnasztika is meg volt.
Ma meg már átléptem a 300-at, nem sokkal, szerintem úgy egy 10essel, de mára ennyi. Többet nem ehetek. Holnap lesz kemény napom, mert anyuék itthon lesznek és minden lépésemet figyelni fogják.
Ja, ma ráléptem a mérlegre. Igen, nem kellett volna, nagyon nem.
59.5 kilót nyomok. Igazából a kiinduló súlyom kb 65 volt, nem 63, mert az még az októberi állás. (:D) Na teljesen mindegy, csalódtam, rosszul saccoltam be a súlyomat és most ezért vagyok tök letört. Ha még tudnám tartani egy hónapig ezt a napi 300 kalóriát akkor az így jó lenne nagyon. Legalább látnám is az eredményt. De így? Anya azt mondta, hogy már látszik mindenütt, de én nem látom, roskadjak meg. Komolyan, mintha egy dekát sem adtam volna le.
Remélem jövő hónapra (június vége) már látszani fog valami. Azon kivűl a Bodensee-re megyünk osztálykirándulásra június 17-én. Addigra képtelenség lesz ennyit fogynom. Az három hét múlva lesz és ha tudnám tartani a napi 300 kalóriát (amit kétlek) akkor is max két kiló menne le. És az semmi. Bárcsak olyan egyszerű lenne fogyni, mint hízni.
És ez a kalóriaszámolgatási obsession-öm már kicsit az egészség határait súrolja. Tegnap anyuval voltunk vásárolni, minden terméknek megnéztem a kalóriaszámát és össze adogattam és elég elborzasztó ez az egész dolog. Bárcsak levegővel is jól lehetne laki. Mennyivel egyszerűbb lenne...
By the way tegnap betankoltunk teából; narancsos, mentolos, meggyes, fahéjas, csokis (0 kalóriás de olyan csokis íze van*-*) és sima gyümis. Egész nap iszom őket, mint egy hülye. A családom nem is érti, hogy tudok ennyit inni. Pedig egyszerű.
És jövő héten fogok tudni 2 napot fastolni. Nem lesz, ki ellenőrizgesse a kajálásaimat úgyhogy 2 napot bedobok. Valószínűleg a hétfőt, amin repülünk haza és a pénteket. Ugye a mozgást is meg kellene oldanom valahogyan, de ha Mo-n 40 fok lesz akkor ott halok majd meg futás közben. De semmi baj, majd a légkondis konditerembe megyek kicsit erősíteni.
Remélem minden célom sikerülni fog, annyira szeretném, ha sikerülne és Apának ne lenne igaza.
Ma is azt mondta, hogy ez csak egy újabb fellángolás és hogy egy hónap múlva ugyan úgy fogok enni csokit, sütit stb mint ez előtt. Félek, hogy igaza van, de most máshogy érzem magam. Életmódot akarok változtatni és a jó úton járok már.
Mikor fogok ilyen rohadt jól kinézni?       Soha...

Nem tudom

Kicsattanok az élettől, pedig inkább szégyelnem kellene magamat. Már körülbelül 4x bukom el a fogyókúra során. Múlt héten is 2x estem a Nutella csodás bűvöletébe és tegnap is és ma reggel meg felkeltem, nem is voltam éhes és egyszerűen csak ettem két vékony szeletet anya isteni, házikészítésű diós/rum aromás kalácsából, ami ugyebár tömény szénhidrát és ez az, ami a legkevésbé kell a dagadt testemnek.
Igen, már látványosan fogytam, illetve én már látom a különbséget arról nem is beszélve, hogy a combjaim elkezdtek dudorodni az izmoktól. Még mindig összeérnek és dörzsölik egymást, még mindig hájasnak és vastagnak érzem, de legalább kezd izmos lenni. Fura lenne, ha nem, hiszem már több, mint három hete minden nap futok 4-5 km-t.
Anya megkérdezte, meddig óhajtom ezt csinálni. Mert nagyon nehéz, pláne egy olyan alaknak, mint én. Imádom az ételt, a gusztábbnál gusztább kajákat, amik tele vannak kalóriával és laktatnak meg minden. Ráadásul főzni és sütni is imádok. Mondhatni a szenvedélyem. Nem tudom, hogy fogom ezt így túlélni. De megcsinálom! Már 50 kg a célom, bár előbb el kéne érnem az 53-at Igazából fogalmam sincsen, hány kiló vagyok, majd ha hazamegyek kedden, ráállok, de szerintem még mindig nem akarom tudni. Csak rosszul lennék és elmenne a kedvem az egésztől.
Egyébként nem tudom, mi van velem. Egész nap gyakorlatokat csinálnék, felüléseket, gugolásokat, lábemelést, hasprést és Isten bizony, megfordult a fejemben, hogy 2x fussak egy nap 4-5 km-t. Nem tudom, hogy bírnám-e. De talán megpróbálhatom. Még két hónap. Egy ismerősöm 3,5 hónap alatt szabadult meg 15 kilótól, sportolás nélkül, csak egészséges táplálkozással. Remélem nekem ez leredukálódik olyan 2 hónapra, mert megpróbálok minden nap 1000 kalória alatt maradni és sportolok is mellette. 63 volt a kiinduló súlyom, ha 15 kilót fogynék az 48 kiló lenne. Úristen minden álmom valóra válna!
Viszont, ami nyomaszt, hogy jövő héten kedden megyek be a régi sulimba és ahogy ezt már párszor írtam is, nagyon félek. Félek, hogy nem leszek elég jó. Még kellett volna 1 hónap. Csak 1 hónapot kérnék még. De már nem lehet. Szerintem ha mától keddig nem ennék semmit, akkor sem lennék olyan, mint amilyen szeretnék lenni, de minden erőmmel koncentrálok. Nincsenek bűnbeesések.
A legjobb elrettentő dolog, hogy egy dagadt nő képét kinyomtattam és ráragasztottam az édességes szekrényre és a nutellás üvegre, azonkívűl még a hűtőn is visszanéz ránk. Anya majdnem hülyét kapott, de elmagyaráztam neki, hogy ez nekem fontos és vicces, de azt vettem észre, hogy ő is vissza vett a kajával.
Apropó anya. Múlt héten rajtakaptam, hogy megint hánytatja magát. Már voltak hasonló jellegű gondjaink, mindig rám gyanakodott annó, de most lebukott, hogy ő is ezt műveli. Nem tudom, mit tegyek. Szóljak neki, hogy ne tegye? Vagy hagyjam a francba? Tudom, hogy ha 1x megint rákapsz, akkor nincs megállás, de ez nem megoldás. Már megtanultam én is. A hánytatás úgy nem megoldás, ahogy a h ashajtó sem. Nekem is beletelt egy kis időbe, amíg felfogtam, de végül itt vagyok. Próbálok egészségesen lefogyni és boldog lenni. Remélem anyunak megjön hamar az esze, nincs kedvem egy ciki beszélgetésre vele.

És az elmaradhatatlan Thinspo:

Back on the top

Most nem rizsázni jöttem ide. (kivételesen)
Csak kicsattanok az életenergiától, amit az új életstílusomnak köszönhetek!! :)
Két hete kezdtem egy no name diétát, ami nagyon nehéz, most is, inkább koplalós, (vacsorára 3 dl tejet ittam és mindjárt kiesik a szemem az éhségtől) de most már akkor is végig csinálom, ha bele szakadok. Mellette naponta 3 km-t futok, kardió edzéseket csinálok és két hét múlva elkezdődik a konditerem-fázis, amit őszintén alig várok. A futás után mindig feltöltődött vagyok, büszke magamra, megkönnyebbült és a kitartásomat edzi leginkább és úgy érzem, semmi sem lehetetlen. Egyszerűen mennyei érzés.
Egyébként a kiindulási súlyom 64 kg volt. (nagyon brutális) és most, két hét után kb 59-60 kg lehetek, nem mértem magam, megígértem magamnak, hogy a negyedik hét után fogok mérlegre állni a nagyobb öröm és hatás kedvéért. És akkor is megyek haza, Magyarországra. Ezért is kezdtem bele ebbe az önkínzásba és kalóriaszámolgatásba. Azt akarom, hogyha vissza megyek a régi gimnáziumomba észrevegyenek! Ez az egyetlen kívánságom. Hogy ne én legyek a dagi-Emily, hanem az a lány, aki le tudott fogyni. És a családomnak is már ideje bizonyítanom valamit. Végre érzem, hogy anyám kezd büszke lenni rám, aki egy ex-modell (jó, nem az, de úgy táplálkozik és aaaahh néha csak kivisz az észből a hülye mániáival) és apa, aki egy vérbeli sportoló, végre kivívtam a tiszteletüket azzal, hogy nem társulok oda hozzájuk, amikor barbecue estét csinálunk és nem eszek a kalóriadús, istenien illatozó ételekből, azonkívül lemondok a házi készítésű sütijeimről és a tortácskákról etc. Nagyon nehéz, de eddig csak kétszer buktam el. De akkor is csak éppen hogy, úgyhogy egyenlőre meg vagyok elégedve magammal. És már a következő diétámat is kinéztem.
TÉNYLEG pocakbarát, ahogy ígérik és összefut a nyál a számban, ahogy olvasom a recepteket. Nem ehetsz annyit, de finom ételeket és ínycsiklandozó összeállításban. Ami a legjobb benne, hogy tényleg hatásos, le tudsz tőle fogyni, hosszútávon is működik, azonkívül semmiről sem kell lemondanod, amit szeretsz. És ez a diéta nem más, mint a híres, nevezetes, fame *dobpörgés* 90 napos diéta. Már jómagam is annyi szépet hallottam róla, de valahogy nem csábított, egészen mostanáig. Emily beindult, és ha Emily beidul, akkor véghez is viszi, amit kitervelt. Őszintén unom már ezt a dagadt-maskarát magamon, amit nem tudok levenni, mindig jön utánam, kigúnyolja a szűk farmereket és a rosszul álló pólókat. Undok egy szerzet ez a háj körülöttem. Szóval ez az, amivel a legközelebbi jövőben végleg leszámolok. Úgy fogom betölteni végre a 18-at, hogy 53 kiló leszek. Hogy miért pont 53? Mert valahogy ez olyan szép szám! Két páratlan szám, nem passzolnak össze, de az én testemre pont jó lenne. És ez a 36-os nadrágot is rám engedné végre. Igen, nekem nincs más kívánságom, csak a 36/S-es nadrág méret. Az azt jelentené, hogy nincsen többé hájas, löttyedt comb és nem érnek össze és súrolják egymást, amitől a farmerok fél év után kiszakadnak. (ez a borzalmas igazság)
Olyan jól esett most ezt ide leírni, hogy hihetetlen! (:
Mindenkinek szép -hátralévő- hétvégét kívánok.

Thinspo:

Christian Grey és egyéb szenvedélyek

Hú hát imádom ezt a blogbejegyzést előre is!
Annak ellenére, hogy szerintem egy büdös dekát sem fogytam, egész jó kedvem van. Megint itthon lazsálok, olyan jó, hogy néha el lehet feledkezni a kötelességekről és a suliról és csak a hobbimra és egyéb kellemes dologra koncentrálni. Mint például az olvasás.
2 nap alatt kiolvastam a Fifity shades of Grey-t és a Fifty shades darker-t, most akarom átrágni magam a Fifty shades of Freed-en és borzalmasan utálom ezt írni, de kezd uncsi lenni. Vagyis nem úgy, olyan értelemben, hanem, mert már EGYÉRTELMŰ, hogy Twilight fanfictionnek készült.
Christian Grey akar azonosulni Edward Cullennel, aki a vámpír, akitől távol kellENE tartania magát Bella Swannak (ebben az esetben Anastasia Steele), mert Christian/Edward veszélyes. Aztán ott van José (Jacob) Még olyan latinós beütésük is van. És most ez a Jack, a közös ellenség, meg a második könyvben Leila?! Kicsit csalódott vagyok, de egyben kicsit mulatságos is a történet. Ugyanis, mikor a Twilightot olvastam (óriási őrült voltam) akkor még kis lány voltam és reménytelenül romantikus, most, hogy nagyobb vagyok, majdnem felnőtt, megjelenik ez a trilógia, ami tele van erotikus, érzéki résszel és tiltott szerelemmel, fülledt az erotikáról és érzem, hogy felnőttem. Kicsit rémisztő, de jó érzés.
Na rizsát tegyük félre...
Minden este lefekvéskor egy saját bejáratú Chritian Grey-ről álmodozom. Az elején azt hittem, hogy beteg vagyok, hogy olyan dolgoknak akarnám kitenni magam, mint Anastasia Steele, de most, már ismerve a romantikus árnyalatát Christian-nak, csak azt tudom mondani, hogy AKAROM. Remélem a világban ott rohangál éppen egy Emilynek való férfi, aki egyszer az én szívemet is elrabolja és úgy fogok érte epekedni, mint Ana. Bár jelenleg elég kétségbeejtő ez az egész "Emily és a férfiak" téma, de remélem idővel jobb lesz a helyzet.
Ami a fogyókúrát érinti... Hát ma reggelre palacsintát reggeliztem, kétlem, hogy nyárig le tudnék fogyni. De akarom! Persze, hogy akarom, de semmi motivációm és kitartásom. A telem a koplalással ment el, depresszióval és most, hogy itt a gyönyörű tavasz boldog vagyok és ha Emily boldog, akkor eszik. Sajnos.
De meglátom, mit tehetek. Valószínűleg nézelődök a neten pár tuti fogyókúra receptet és edzéstervet keresve.
Majd jelentkezem.
Laters babies.

Hát helló újra.

Hahahaha olyan vicces vagyok. Minduntalan elhatározom, hogy 'na most lefogyok' 'na most akkor is megcsinálom' de sosem megy... Vagyis eddig még nem ment. Gondolom ez után sem fog.
Most itt terpeszkedem a 63 kilós seggemmel és várom a csodát, mint egy jól lakott óvodás. Szuper!
Na már most nekem ebből elegem van. (Ismételten.) És most TÉNYLEG teszek ellene!
A kis célom: 3 kg 2,5 hét alatt. Menni fog? Naná.
Ezt most komolyan fogom venni.
Amúgy rájöttem, hogy nekem még többet kellene mozognom. Még ennél is többet. Heti kétszer hip hop-ra járok, a többi 3 hétköznapon futok fél órát és erősítek a karomra és a hasamra és hétvégén meg, ami jön. Bicikli, konditerem, ami éppen jól esik. Csak hát mostanság szeretek lustulni és nassolni. Ezért is szedtem fel egyik napról a másikra 4 kilót.
Szóval a kitartásomat kellene erősítenem valahogyan.

Egyébként most a tevékeny és kreatív korszakomat élem, valószínűleg ki lesznek állítva a képeim a suli aulába, mert az igazgatónak tetszettek a városról készült (más perspektívából készített) fotóim. Anyu is végre örült valaminek és nem csak a bosszúság jár végre velem.
Éppen azon gondolkodtam egyik nap, hogy hol dolgozzak a nyáron... A pékségben több pénzért vagy a fotóstúdióban gyakorlat szerzésért? Ezen töprengem napok óta, hogy melyik éri meg jobban. Mert ha a pénzt és a pékséget választom akkor letehetem a jogsit az ősszel vagy ha a fotóstúdiót választom, akkor tapasztalatot és gyakorlatot szerzek az álom munkámban, talán hasznát is vehetném, de honnan tudjam már most 17 évesen, hogy én fotózni fogok 20 év múlva is?

Na mindegy is, azt hiszem még van időm eldönteni. De ha döntöttem, biztosan le fogom ide írni. És majd az angol nyelvvizsgám eredményét is, ugyanis végre leteszem a középfokot. Már most pikk-pakk felkészültem rá, pedig csak júniusban lesz, de már most, áprilisban iszonyatosan izgulok. A felsőfokra még gyúrnom kell, de érettségi után egy évet kint leszek New Yorkban, úgyhogy gondolom utána meg tudom csinálni. (vagy mégsem) Ha az angollal is annyira kitartó leszek, mint a fogyókúráimmal, akkor sokra nem viszem és a másik álmom is szertefoszlik.

Igen, lassan be kell látnom, hogy egy rakás csődtömeg vagyok, aki csak ül és várja a csodát. (mintha léteznének) És ezek a skizofrén zárójeles megjegyzéseim... Oké, inkább folytatom a péntek esti semmit-tevésemet, mert már én a saját magam agyára megyek.

Pááááfff

Azon emberek közé tartozom, akiket érdekel a súlyuk, érdekel, hogy hogyan néz ki még akkor is ha tudom, hogy ocsmányan. Minden áldott reggel sírva tudnék fakadni, mert borzalmasan ronda vagyok. A testemről meg ne is beszéljünk.
A hétvégén egész jól bírtam a strapát, beadtam a jó öreg 'rosszul vagyok' dumát, ma is így úsztam meg a tesit, azonban van egy aprócska probléma. Addig addig mondtam amíg tényleg szarul vagyok. Vagyis a gyomrom iszonyatosan fáj. Pedig Anya belém tömött délután rengeteg háztartási kekszet és ropit, mert azt olvasta a neten, hogy használ a gyomor fájás ellen. Azonkívül most ittam megy egy ibrik kamillateát, ami tele volt mézzel. Fúj. Kalóriabomba lvl 9999.
Holnapra nagy terveim vannak. Fast, fast, fast, fast. Ez éltetett múlt héten. Egész lightos napom lesz, hat órával, egy angol dolgozattal, de megcsinálom. Sőt! Szerdán is megcsinálom. Jövő hétfőn matekból kell prezentációt csinálnom, nem akarok úgy kiállni az osztály elé, mint egy hízó disznó levágás előtt két órával.
Mivel ma nem éreztem magam fényesen nem is tudtam edzeni. Se futni, se egyéb gyakorlatokat végezni. Csak húsz darab felülést. Ennyi. Szomorú, holnap bepótolom. Rágondolva a holnapra kellemes borzongás fog el. Valaki üssön már fejbe. Ez nem normális, hogy várok egy fastot. Igaz, hogy nem lesz nagy eresztés, csak két nap, de kezdésnek tökéletes lesz. Bárcsak lenne valaki, aki azt mondaná nekem, hogy "megcsinálod, tudom, hogy menni fog, ne add fel". De egyedül vagyok vele. Teljesen.

Ha valaki biztatna, könnyebb lenne minden. De senkinek nem beszélhetek róla. Csak a fejemben látom magam , csak magamra vagyok utalva. Senkit sem ismerek, akinek hasonló problémái lennének, még csak egyetlen egy virtuális ismeretségem sincsen, akivel tudnék róla beszélni. Pedig szeretném. Szeretném, ha valakinek elmondhatnám, mennyit ettem, mit miért tettem. Szeretném, ha valaki azt mondja, hogy képes vagyok rá és meg tudom csinálni. Senki sem hisz bennem. Ezért is kell bizonyítanom. 

Kívánjatok szerencsét. 

Thinspo 

I'm a piece of shit

Nem is tudom, hogy mondjam. Ezen fogok depressziózni amíg élek. Február 22-én Emily örökre elbukott. Ebédeltem, desszertet is ettem és 3 palacsintát is. Kihagyhattam volna! Senkit nem érdekelt volna! Miért tettem meg?! Hányok magamtól.
Már rossz volt éhezni, de ha nm korog a gyomrom hiányérzetem van. Tiszta rossz ez így. Nos anyuék holnap nem lesznek itthon, akkor ledolgozok mindent. Ma este is dolgozom az ügyön, de kétlem, hogy ma akármire is képes vagyok. A korcsolyából sem lett semmi... Pedig beleéltem magam. Na mindegy, ez az én formám.
Ma pont azon beszélgettünk anyuval, mik tesznek boldoggá az életben. Anya azt mondta, hogy a család és a szeretet. Én azt, hogy a kaja. Kinevetett. Pedig nem vicces.
Szarakodik a laptopom. Nem vág témába, ez ilyen radnom hülyeség, de le kellett írnom, mert nagyon idegesít. Ha gépelek és közben zenét hallgatok, be-bevillannak néha ilyen diszkó effektek. Bosszantó.
Nincsen kedvem oldalakat írni, csalódott vagyok és elkeseredett, inkább megnézek még egy rakat thinspot és dolgozom a sikeren, miközben a jövő heti fastomról ábrándozom.

Lelkiismeretfurdalás

Nem tudom, hogy ma is sikeres voltam avagy sem. Fél nyolckor reggeliztem, 1,8 % -os tejet felhígítottam vízzel, inkább csak vizet ettem és szórtam bele gabonapelyhet. Egész nap el akartam volna lenni vele, de csütörtökönként hosszú napos vagyok és délelőtt ettem egy almát, és olyan negyed egy felé pedig a barátaimmal mentünk ebédelni, hogy a délutáni óráinkat túléljük. Pommest ettem!!! Pommest!!!!!! Hogyan lehetek ekkora barom?! Olyan szarul voltam utána, egy hajszál választott el attól, hogy kihányjam azt a hülye sült krumplit. Tudom ezt még fokozni, higgyétek el.  Hazajöttem olyan négy óra felé és minden vágyam volt hányni, mire szembesültem vele, hogy anyukám ma előbb jött haza a suliból, mert délután behívták valami állásinterjúra. Azt hittem hülyét kapok, olyan szerencsétlennek érzem magam. Persze, hogy megkérdezte, mit kérek enni és hogy holnapra mit főzzön, persze, hogy szekált azzal, hogy egyek, persze, hogy nem ment el, hogy legalább ledolgozzam a hülye sült krumplit valami tornával. Leültetett enni maga mellé, nekem meg a zsírosabbik tejből kellett töltenem és kétszer kellett gabonapelyhet önteni. Erőlködtem, hogy ne öklendezzek, annyira csalódott voltam. Talán ma még van esélyem pár felülést és guggolást csinálni, ha magamra zárom a fürdőszoba ajtaját. De kétségtelen kudarccal zárom ezt a napot. És a holnapot is azzal fogom, mert anya reggel otthon lesz, délben otthon lesz és este apa is hazajön és a hétvége is közeleg. Mi a francot találjak ki hétvégére?
Jövő hétre két napos fastot terveztem. Mondjuk keddre és szerdára. Az nem lesz húzós és a lebukásveszély is egyenlő a 0-val, úgyhogy megkockáztatom. A hétvégét pedig valahogy túlélem. Megkérem apukámat, hogy jöjjön velem futni, mert megnőtt a hasa és már indokom is van, hogy miért megyek futni. Egyébként holnap délutánra korcsolya van betervezve a többiekkel, ha jól meghúzom, akkor talán égethetek pár kalóriát.
És a hétvégén is mértékkel fogok enni vagy érvénybe léptetem a "B" tervemet. Hashajtó. Maximum azt mondom, hogy vírusos vagyok. Az lenne a legjobb.

Napi thinspo következik:

azok a lábak *.* kérem azonnal!

az a has. Meg fogja érni mindezért.