Hahahaha olyan vicces vagyok. Minduntalan elhatározom, hogy 'na most lefogyok' 'na most akkor is megcsinálom' de sosem megy... Vagyis eddig még nem ment. Gondolom ez után sem fog.
Most itt terpeszkedem a 63 kilós seggemmel és várom a csodát, mint egy jól lakott óvodás. Szuper!
Na már most nekem ebből elegem van. (Ismételten.) És most TÉNYLEG teszek ellene!
A kis célom: 3 kg 2,5 hét alatt. Menni fog? Naná.
Ezt most komolyan fogom venni.
Amúgy rájöttem, hogy nekem még többet kellene mozognom. Még ennél is többet. Heti kétszer hip hop-ra járok, a többi 3 hétköznapon futok fél órát és erősítek a karomra és a hasamra és hétvégén meg, ami jön. Bicikli, konditerem, ami éppen jól esik. Csak hát mostanság szeretek lustulni és nassolni. Ezért is szedtem fel egyik napról a másikra 4 kilót.
Szóval a kitartásomat kellene erősítenem valahogyan.
Egyébként most a tevékeny és kreatív korszakomat élem, valószínűleg ki lesznek állítva a képeim a suli aulába, mert az igazgatónak tetszettek a városról készült (más perspektívából készített) fotóim. Anyu is végre örült valaminek és nem csak a bosszúság jár végre velem.
Éppen azon gondolkodtam egyik nap, hogy hol dolgozzak a nyáron... A pékségben több pénzért vagy a fotóstúdióban gyakorlat szerzésért? Ezen töprengem napok óta, hogy melyik éri meg jobban. Mert ha a pénzt és a pékséget választom akkor letehetem a jogsit az ősszel vagy ha a fotóstúdiót választom, akkor tapasztalatot és gyakorlatot szerzek az álom munkámban, talán hasznát is vehetném, de honnan tudjam már most 17 évesen, hogy én fotózni fogok 20 év múlva is?
Na mindegy is, azt hiszem még van időm eldönteni. De ha döntöttem, biztosan le fogom ide írni. És majd az angol nyelvvizsgám eredményét is, ugyanis végre leteszem a középfokot. Már most pikk-pakk felkészültem rá, pedig csak júniusban lesz, de már most, áprilisban iszonyatosan izgulok. A felsőfokra még gyúrnom kell, de érettségi után egy évet kint leszek New Yorkban, úgyhogy gondolom utána meg tudom csinálni. (vagy mégsem) Ha az angollal is annyira kitartó leszek, mint a fogyókúráimmal, akkor sokra nem viszem és a másik álmom is szertefoszlik.
Igen, lassan be kell látnom, hogy egy rakás csődtömeg vagyok, aki csak ül és várja a csodát. (mintha léteznének) És ezek a skizofrén zárójeles megjegyzéseim... Oké, inkább folytatom a péntek esti semmit-tevésemet, mert már én a saját magam agyára megyek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése