Jó vagyok.

Tegnap összesen (EGÉSZ NAP!) 296 kalóriát fogyasztottam, annyira büszke voltam/vagyok magamra, hogy hihetetlen! És még voltam is futni plusz 100 felülés és gimnasztika is meg volt.
Ma meg már átléptem a 300-at, nem sokkal, szerintem úgy egy 10essel, de mára ennyi. Többet nem ehetek. Holnap lesz kemény napom, mert anyuék itthon lesznek és minden lépésemet figyelni fogják.
Ja, ma ráléptem a mérlegre. Igen, nem kellett volna, nagyon nem.
59.5 kilót nyomok. Igazából a kiinduló súlyom kb 65 volt, nem 63, mert az még az októberi állás. (:D) Na teljesen mindegy, csalódtam, rosszul saccoltam be a súlyomat és most ezért vagyok tök letört. Ha még tudnám tartani egy hónapig ezt a napi 300 kalóriát akkor az így jó lenne nagyon. Legalább látnám is az eredményt. De így? Anya azt mondta, hogy már látszik mindenütt, de én nem látom, roskadjak meg. Komolyan, mintha egy dekát sem adtam volna le.
Remélem jövő hónapra (június vége) már látszani fog valami. Azon kivűl a Bodensee-re megyünk osztálykirándulásra június 17-én. Addigra képtelenség lesz ennyit fogynom. Az három hét múlva lesz és ha tudnám tartani a napi 300 kalóriát (amit kétlek) akkor is max két kiló menne le. És az semmi. Bárcsak olyan egyszerű lenne fogyni, mint hízni.
És ez a kalóriaszámolgatási obsession-öm már kicsit az egészség határait súrolja. Tegnap anyuval voltunk vásárolni, minden terméknek megnéztem a kalóriaszámát és össze adogattam és elég elborzasztó ez az egész dolog. Bárcsak levegővel is jól lehetne laki. Mennyivel egyszerűbb lenne...
By the way tegnap betankoltunk teából; narancsos, mentolos, meggyes, fahéjas, csokis (0 kalóriás de olyan csokis íze van*-*) és sima gyümis. Egész nap iszom őket, mint egy hülye. A családom nem is érti, hogy tudok ennyit inni. Pedig egyszerű.
És jövő héten fogok tudni 2 napot fastolni. Nem lesz, ki ellenőrizgesse a kajálásaimat úgyhogy 2 napot bedobok. Valószínűleg a hétfőt, amin repülünk haza és a pénteket. Ugye a mozgást is meg kellene oldanom valahogyan, de ha Mo-n 40 fok lesz akkor ott halok majd meg futás közben. De semmi baj, majd a légkondis konditerembe megyek kicsit erősíteni.
Remélem minden célom sikerülni fog, annyira szeretném, ha sikerülne és Apának ne lenne igaza.
Ma is azt mondta, hogy ez csak egy újabb fellángolás és hogy egy hónap múlva ugyan úgy fogok enni csokit, sütit stb mint ez előtt. Félek, hogy igaza van, de most máshogy érzem magam. Életmódot akarok változtatni és a jó úton járok már.
Mikor fogok ilyen rohadt jól kinézni?       Soha...

Nem tudom

Kicsattanok az élettől, pedig inkább szégyelnem kellene magamat. Már körülbelül 4x bukom el a fogyókúra során. Múlt héten is 2x estem a Nutella csodás bűvöletébe és tegnap is és ma reggel meg felkeltem, nem is voltam éhes és egyszerűen csak ettem két vékony szeletet anya isteni, házikészítésű diós/rum aromás kalácsából, ami ugyebár tömény szénhidrát és ez az, ami a legkevésbé kell a dagadt testemnek.
Igen, már látványosan fogytam, illetve én már látom a különbséget arról nem is beszélve, hogy a combjaim elkezdtek dudorodni az izmoktól. Még mindig összeérnek és dörzsölik egymást, még mindig hájasnak és vastagnak érzem, de legalább kezd izmos lenni. Fura lenne, ha nem, hiszem már több, mint három hete minden nap futok 4-5 km-t.
Anya megkérdezte, meddig óhajtom ezt csinálni. Mert nagyon nehéz, pláne egy olyan alaknak, mint én. Imádom az ételt, a gusztábbnál gusztább kajákat, amik tele vannak kalóriával és laktatnak meg minden. Ráadásul főzni és sütni is imádok. Mondhatni a szenvedélyem. Nem tudom, hogy fogom ezt így túlélni. De megcsinálom! Már 50 kg a célom, bár előbb el kéne érnem az 53-at Igazából fogalmam sincsen, hány kiló vagyok, majd ha hazamegyek kedden, ráállok, de szerintem még mindig nem akarom tudni. Csak rosszul lennék és elmenne a kedvem az egésztől.
Egyébként nem tudom, mi van velem. Egész nap gyakorlatokat csinálnék, felüléseket, gugolásokat, lábemelést, hasprést és Isten bizony, megfordult a fejemben, hogy 2x fussak egy nap 4-5 km-t. Nem tudom, hogy bírnám-e. De talán megpróbálhatom. Még két hónap. Egy ismerősöm 3,5 hónap alatt szabadult meg 15 kilótól, sportolás nélkül, csak egészséges táplálkozással. Remélem nekem ez leredukálódik olyan 2 hónapra, mert megpróbálok minden nap 1000 kalória alatt maradni és sportolok is mellette. 63 volt a kiinduló súlyom, ha 15 kilót fogynék az 48 kiló lenne. Úristen minden álmom valóra válna!
Viszont, ami nyomaszt, hogy jövő héten kedden megyek be a régi sulimba és ahogy ezt már párszor írtam is, nagyon félek. Félek, hogy nem leszek elég jó. Még kellett volna 1 hónap. Csak 1 hónapot kérnék még. De már nem lehet. Szerintem ha mától keddig nem ennék semmit, akkor sem lennék olyan, mint amilyen szeretnék lenni, de minden erőmmel koncentrálok. Nincsenek bűnbeesések.
A legjobb elrettentő dolog, hogy egy dagadt nő képét kinyomtattam és ráragasztottam az édességes szekrényre és a nutellás üvegre, azonkívűl még a hűtőn is visszanéz ránk. Anya majdnem hülyét kapott, de elmagyaráztam neki, hogy ez nekem fontos és vicces, de azt vettem észre, hogy ő is vissza vett a kajával.
Apropó anya. Múlt héten rajtakaptam, hogy megint hánytatja magát. Már voltak hasonló jellegű gondjaink, mindig rám gyanakodott annó, de most lebukott, hogy ő is ezt műveli. Nem tudom, mit tegyek. Szóljak neki, hogy ne tegye? Vagy hagyjam a francba? Tudom, hogy ha 1x megint rákapsz, akkor nincs megállás, de ez nem megoldás. Már megtanultam én is. A hánytatás úgy nem megoldás, ahogy a h ashajtó sem. Nekem is beletelt egy kis időbe, amíg felfogtam, de végül itt vagyok. Próbálok egészségesen lefogyni és boldog lenni. Remélem anyunak megjön hamar az esze, nincs kedvem egy ciki beszélgetésre vele.

És az elmaradhatatlan Thinspo:

Back on the top

Most nem rizsázni jöttem ide. (kivételesen)
Csak kicsattanok az életenergiától, amit az új életstílusomnak köszönhetek!! :)
Két hete kezdtem egy no name diétát, ami nagyon nehéz, most is, inkább koplalós, (vacsorára 3 dl tejet ittam és mindjárt kiesik a szemem az éhségtől) de most már akkor is végig csinálom, ha bele szakadok. Mellette naponta 3 km-t futok, kardió edzéseket csinálok és két hét múlva elkezdődik a konditerem-fázis, amit őszintén alig várok. A futás után mindig feltöltődött vagyok, büszke magamra, megkönnyebbült és a kitartásomat edzi leginkább és úgy érzem, semmi sem lehetetlen. Egyszerűen mennyei érzés.
Egyébként a kiindulási súlyom 64 kg volt. (nagyon brutális) és most, két hét után kb 59-60 kg lehetek, nem mértem magam, megígértem magamnak, hogy a negyedik hét után fogok mérlegre állni a nagyobb öröm és hatás kedvéért. És akkor is megyek haza, Magyarországra. Ezért is kezdtem bele ebbe az önkínzásba és kalóriaszámolgatásba. Azt akarom, hogyha vissza megyek a régi gimnáziumomba észrevegyenek! Ez az egyetlen kívánságom. Hogy ne én legyek a dagi-Emily, hanem az a lány, aki le tudott fogyni. És a családomnak is már ideje bizonyítanom valamit. Végre érzem, hogy anyám kezd büszke lenni rám, aki egy ex-modell (jó, nem az, de úgy táplálkozik és aaaahh néha csak kivisz az észből a hülye mániáival) és apa, aki egy vérbeli sportoló, végre kivívtam a tiszteletüket azzal, hogy nem társulok oda hozzájuk, amikor barbecue estét csinálunk és nem eszek a kalóriadús, istenien illatozó ételekből, azonkívül lemondok a házi készítésű sütijeimről és a tortácskákról etc. Nagyon nehéz, de eddig csak kétszer buktam el. De akkor is csak éppen hogy, úgyhogy egyenlőre meg vagyok elégedve magammal. És már a következő diétámat is kinéztem.
TÉNYLEG pocakbarát, ahogy ígérik és összefut a nyál a számban, ahogy olvasom a recepteket. Nem ehetsz annyit, de finom ételeket és ínycsiklandozó összeállításban. Ami a legjobb benne, hogy tényleg hatásos, le tudsz tőle fogyni, hosszútávon is működik, azonkívül semmiről sem kell lemondanod, amit szeretsz. És ez a diéta nem más, mint a híres, nevezetes, fame *dobpörgés* 90 napos diéta. Már jómagam is annyi szépet hallottam róla, de valahogy nem csábított, egészen mostanáig. Emily beindult, és ha Emily beidul, akkor véghez is viszi, amit kitervelt. Őszintén unom már ezt a dagadt-maskarát magamon, amit nem tudok levenni, mindig jön utánam, kigúnyolja a szűk farmereket és a rosszul álló pólókat. Undok egy szerzet ez a háj körülöttem. Szóval ez az, amivel a legközelebbi jövőben végleg leszámolok. Úgy fogom betölteni végre a 18-at, hogy 53 kiló leszek. Hogy miért pont 53? Mert valahogy ez olyan szép szám! Két páratlan szám, nem passzolnak össze, de az én testemre pont jó lenne. És ez a 36-os nadrágot is rám engedné végre. Igen, nekem nincs más kívánságom, csak a 36/S-es nadrág méret. Az azt jelentené, hogy nincsen többé hájas, löttyedt comb és nem érnek össze és súrolják egymást, amitől a farmerok fél év után kiszakadnak. (ez a borzalmas igazság)
Olyan jól esett most ezt ide leírni, hogy hihetetlen! (:
Mindenkinek szép -hátralévő- hétvégét kívánok.

Thinspo: