Nem tudom

Kicsattanok az élettől, pedig inkább szégyelnem kellene magamat. Már körülbelül 4x bukom el a fogyókúra során. Múlt héten is 2x estem a Nutella csodás bűvöletébe és tegnap is és ma reggel meg felkeltem, nem is voltam éhes és egyszerűen csak ettem két vékony szeletet anya isteni, házikészítésű diós/rum aromás kalácsából, ami ugyebár tömény szénhidrát és ez az, ami a legkevésbé kell a dagadt testemnek.
Igen, már látványosan fogytam, illetve én már látom a különbséget arról nem is beszélve, hogy a combjaim elkezdtek dudorodni az izmoktól. Még mindig összeérnek és dörzsölik egymást, még mindig hájasnak és vastagnak érzem, de legalább kezd izmos lenni. Fura lenne, ha nem, hiszem már több, mint három hete minden nap futok 4-5 km-t.
Anya megkérdezte, meddig óhajtom ezt csinálni. Mert nagyon nehéz, pláne egy olyan alaknak, mint én. Imádom az ételt, a gusztábbnál gusztább kajákat, amik tele vannak kalóriával és laktatnak meg minden. Ráadásul főzni és sütni is imádok. Mondhatni a szenvedélyem. Nem tudom, hogy fogom ezt így túlélni. De megcsinálom! Már 50 kg a célom, bár előbb el kéne érnem az 53-at Igazából fogalmam sincsen, hány kiló vagyok, majd ha hazamegyek kedden, ráállok, de szerintem még mindig nem akarom tudni. Csak rosszul lennék és elmenne a kedvem az egésztől.
Egyébként nem tudom, mi van velem. Egész nap gyakorlatokat csinálnék, felüléseket, gugolásokat, lábemelést, hasprést és Isten bizony, megfordult a fejemben, hogy 2x fussak egy nap 4-5 km-t. Nem tudom, hogy bírnám-e. De talán megpróbálhatom. Még két hónap. Egy ismerősöm 3,5 hónap alatt szabadult meg 15 kilótól, sportolás nélkül, csak egészséges táplálkozással. Remélem nekem ez leredukálódik olyan 2 hónapra, mert megpróbálok minden nap 1000 kalória alatt maradni és sportolok is mellette. 63 volt a kiinduló súlyom, ha 15 kilót fogynék az 48 kiló lenne. Úristen minden álmom valóra válna!
Viszont, ami nyomaszt, hogy jövő héten kedden megyek be a régi sulimba és ahogy ezt már párszor írtam is, nagyon félek. Félek, hogy nem leszek elég jó. Még kellett volna 1 hónap. Csak 1 hónapot kérnék még. De már nem lehet. Szerintem ha mától keddig nem ennék semmit, akkor sem lennék olyan, mint amilyen szeretnék lenni, de minden erőmmel koncentrálok. Nincsenek bűnbeesések.
A legjobb elrettentő dolog, hogy egy dagadt nő képét kinyomtattam és ráragasztottam az édességes szekrényre és a nutellás üvegre, azonkívűl még a hűtőn is visszanéz ránk. Anya majdnem hülyét kapott, de elmagyaráztam neki, hogy ez nekem fontos és vicces, de azt vettem észre, hogy ő is vissza vett a kajával.
Apropó anya. Múlt héten rajtakaptam, hogy megint hánytatja magát. Már voltak hasonló jellegű gondjaink, mindig rám gyanakodott annó, de most lebukott, hogy ő is ezt műveli. Nem tudom, mit tegyek. Szóljak neki, hogy ne tegye? Vagy hagyjam a francba? Tudom, hogy ha 1x megint rákapsz, akkor nincs megállás, de ez nem megoldás. Már megtanultam én is. A hánytatás úgy nem megoldás, ahogy a h ashajtó sem. Nekem is beletelt egy kis időbe, amíg felfogtam, de végül itt vagyok. Próbálok egészségesen lefogyni és boldog lenni. Remélem anyunak megjön hamar az esze, nincs kedvem egy ciki beszélgetésre vele.

És az elmaradhatatlan Thinspo: