Helyzetjelentés és háttérinformáció

Délelőtt gondolkodtam azon, mit írjak ma este ide. És eszembe jutott, hogy talán a leglényegesebb dolgot le sem írtam. Németországban lakom.
Ez azért fontos, mert az egész lavina ezért van. A depresszió és az étkezési zavarok.

Ma megint vágtam magam. De csak a combomat. A karomat végleg békén hagyom, többet nem fogok hozzányúlni.
Miért tettem meg ismét?
Ebédeltem. Mindannak ellenére, hogy tegnap megígértem magamnak, hogy fastolok. De nem az én hibám volt. Anya itthon volt és belém erőszakolta. Feltűnt neki, hogy mostanában nem nagyon eszem. Mikor beléptem az ajtón és kérdezte, hogy mit melegíthet ebédre és azt mondtam, "Nem vagyok éhes." Bementem a szobámba, de utánam jött és közölte velem, hogy azonnal menjek ki a konyhába ebédelni, mert tudja, hogy egy ideje visszavettem a kalóriákból. Én csak butácskán pislogtam rá, hogy miről beszél, mire hozzátette, hogy az nem elég, ha csak összepacázom a tányérokat étellel, de a lényeget visszateszem a hűtőbe. Igen, nagyon szőke vagyok. Holnap kidobom a nagy szemetesbe, hogy nem találja meg.

Szóval a mai napot kudarccal zárom, pedig olyan jól ment. Ma már a hasamat szuggeráltam a tükörben és annyira tetszett. Ma a srác, akiért oda és vissza vagyok végre észre vett. Egész nap vigyorogtam, mint a vadalma. Még körülbelül hét kiló és abba hagyom. Csak érjem már el.

Más téma; a németeknél három féle nő van. Nagyon dagadt, nagyon vékony, már-már kórosan sovány és a szupermodellek. Nos én egyik sem vagyok. Nem illek a képbe. A nagyon dagadtak körülbelül 80 kilósak és tökéletesen megbújok a szélárnyékukban, a többiek meg fele akkorák, mint én. Ezért a célom, hogy valami soványat hozzak ki magamból. Remélem lehetséges. (Persze, hogy lehetséges, hiszen  már nem egyszer voltam nádszál vékony.)

A holnapi célom körülbelül 300 kalória, 2,5 km futás, 100 felülés, 100 guggolás, 25 fekvőtámasz.

Nyugodtan megkövezhettek, ha nem teljesítem.

Döntésképtelenség lvl 64513264978

Döntésképtelen vagyok. 
Reggel, mikor felkeltem késésben voltam, úgyhogy anyunak könnyedén meg tudtam magyarázni, miért csak egy kakaót reggelizek. (Most néztem utána, hogy a kakaó 192 kcal) Valami mást kell kitalálnom reggelire, mert ez túl sok. 
A suliba egy müzli szeletet vittem magammal, hogy ne legyek rosszul, azt meg is feleztük padtársammal. 
(54,5 kcal)
Ma megint ellógtam a tesit, mert gyűlölök átöltözni mások előtt, azonkívül még rohangáljak is alul öltözötten, hogy mindenem kilógjon és felfedjem a kevésbé sem karcsú testemet?! Na nem, én ilyet nem csinálok. Helyette megint beadtam egy mesét a szüleimnek, hogy miért marad el és a tanárnak is üzentem. Megint...

Hogy mi történt délután?
Életem legnagyobb szégyene. Anya hazajött a sulijából és hozott egy csomó finomságot még Stuttgartból. Nem tudom, mi ütött belé, eddig sosem hozott csak úgy semmit haza, de ma igen. Annyira el voltam gyengülve az éhségtől, nem tudtam ellen állni.
Először csináltam egy szendvicset utána megettem öcsém ebédmaradékát, ami mézes-mustáros csirkemell, ezt követően tiramisut ettem és zöldségsalátát. 
Most jön az a rész, hogy hova tűnt az elszántságom? Az előbb még itt volt mellettem. 
De ezt akkor is lekoplalom. Most akkor két napig fastolok és ma is lefutottam a 2 km napi adagomat plusz 50 felüléssel megspékelve. Nincsen könyörület. 

Zárás képpen megmutatom, hogyan nézek most körülbelül ki. (A képen nem én vagyok)

Ugyanúgy nézek most ki, mint a bal oldali kis képen az illető, a különbség csak annyi, hogy nagyobb mellem van... Mert nekem még az is nagy. 

És valahogy úgy szeretnék kinézni, mint a 2. képen lévő hölgyemény. : ) 

Remélem egyszer összejön. 

Üdvözlet

Üdv mindenkinek, aki erre látogatott. A címből ki lehet találni, miről is fog szólni. Igazából csak rólam meg a fogyókúrámról. Az új hobbimról... 

Szerdán kezdtem az egészet, a titok; napról napra kevesebbet eszek és napról napra emelem a sport adagomat.
158 centi vagyok és körülbelül 63 kiló... Brutális, mi?! Tudom.
Mondják, hogy ha leírom, az ösztönzőbb. Nos ebben reménykedem, hogy egyszer az életemben valamit végig tudjak csinálni.
Igazából 12 éves koromtól kezdve a létező összes fogyókúrát kipróbáltam, hátha valamelyik bejön, de az én testem a jojó effektus dacos képviselője. Kíváncsi vagyok, mit reagál most, ha nem kap enni.
Nem vagyok pszihopata, mazochista, szadista sem illetve totál hibbant és társai, csak szeretem érzeni, hogy én irányítok.
Az elmúlt hónapokban megjártam lelkileg a poklot, depressziós voltam. Néha most is annak érzem magam, pedig a pszihógus szerint gyógyult vagyok. Talán mégsem...
Dagadt testemet amúgy is vágások díszítik, de ha lefogyok talán szebb csomagolásban látom azokat. Ez így tudom, hogy sok meg minden úgy random, semminek sincsen értelme, amit leírok, semmi sem biztos. Nos én csak a fogyókúrámban vagyok biztos, de abban nagyon. Ez az utolsó kapaszkodóm.

Arra gondoltam, hogy minden nap írhatnék ide, hogy mit ettem, mit nem, mi volt nehéz, mi könnyű. Akkor is ha senki sem olvas. Csak magam miatt.
Egy kis esti inspiráció a zord és hideg hétfőre felkészülve;

Bárcsak egyszer ilyen gyönyörű combjaim lehetnének...