Döntésképtelen vagyok.
Reggel, mikor felkeltem késésben voltam, úgyhogy anyunak könnyedén meg tudtam magyarázni, miért csak egy kakaót reggelizek. (Most néztem utána, hogy a kakaó 192 kcal) Valami mást kell kitalálnom reggelire, mert ez túl sok.
A suliba egy müzli szeletet vittem magammal, hogy ne legyek rosszul, azt meg is feleztük padtársammal.
(54,5 kcal)
Ma megint ellógtam a tesit, mert gyűlölök átöltözni mások előtt, azonkívül még rohangáljak is alul öltözötten, hogy mindenem kilógjon és felfedjem a kevésbé sem karcsú testemet?! Na nem, én ilyet nem csinálok. Helyette megint beadtam egy mesét a szüleimnek, hogy miért marad el és a tanárnak is üzentem. Megint...
Hogy mi történt délután?
Életem legnagyobb szégyene. Anya hazajött a sulijából és hozott egy csomó finomságot még Stuttgartból. Nem tudom, mi ütött belé, eddig sosem hozott csak úgy semmit haza, de ma igen. Annyira el voltam gyengülve az éhségtől, nem tudtam ellen állni.
Először csináltam egy szendvicset utána megettem öcsém ebédmaradékát, ami mézes-mustáros csirkemell, ezt követően tiramisut ettem és zöldségsalátát.
Most jön az a rész, hogy hova tűnt az elszántságom? Az előbb még itt volt mellettem.
De ezt akkor is lekoplalom. Most akkor két napig fastolok és ma is lefutottam a 2 km napi adagomat plusz 50 felüléssel megspékelve. Nincsen könyörület.
Zárás képpen megmutatom, hogyan nézek most körülbelül ki. (A képen nem én vagyok)
Ugyanúgy nézek most ki, mint a bal oldali kis képen az illető, a különbség csak annyi, hogy nagyobb mellem van... Mert nekem még az is nagy.
És valahogy úgy szeretnék kinézni, mint a 2. képen lévő hölgyemény. : )
Remélem egyszer összejön.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése