Délelőtt gondolkodtam azon, mit írjak ma este ide. És eszembe jutott, hogy talán a leglényegesebb dolgot le sem írtam. Németországban lakom.
Ez azért fontos, mert az egész lavina ezért van. A depresszió és az étkezési zavarok.
Miért tettem meg ismét?
Ebédeltem. Mindannak ellenére, hogy tegnap megígértem magamnak, hogy fastolok. De nem az én hibám volt. Anya itthon volt és belém erőszakolta. Feltűnt neki, hogy mostanában nem nagyon eszem. Mikor beléptem az ajtón és kérdezte, hogy mit melegíthet ebédre és azt mondtam, "Nem vagyok éhes." Bementem a szobámba, de utánam jött és közölte velem, hogy azonnal menjek ki a konyhába ebédelni, mert tudja, hogy egy ideje visszavettem a kalóriákból. Én csak butácskán pislogtam rá, hogy miről beszél, mire hozzátette, hogy az nem elég, ha csak összepacázom a tányérokat étellel, de a lényeget visszateszem a hűtőbe. Igen, nagyon szőke vagyok. Holnap kidobom a nagy szemetesbe, hogy nem találja meg.
Szóval a mai napot kudarccal zárom, pedig olyan jól ment. Ma már a hasamat szuggeráltam a tükörben és annyira tetszett. Ma a srác, akiért oda és vissza vagyok végre észre vett. Egész nap vigyorogtam, mint a vadalma. Még körülbelül hét kiló és abba hagyom. Csak érjem már el.
Más téma; a németeknél három féle nő van. Nagyon dagadt, nagyon vékony, már-már kórosan sovány és a szupermodellek. Nos én egyik sem vagyok. Nem illek a képbe. A nagyon dagadtak körülbelül 80 kilósak és tökéletesen megbújok a szélárnyékukban, a többiek meg fele akkorák, mint én. Ezért a célom, hogy valami soványat hozzak ki magamból. Remélem lehetséges.
A holnapi célom körülbelül 300 kalória, 2,5 km futás, 100 felülés, 100 guggolás, 25 fekvőtámasz.
Nyugodtan megkövezhettek, ha nem teljesítem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése