Valentines day and other shits

Hát megint itt vagyok. Megpróbáltam elfelejteni, hogy nekem ilyen blogom is van, de csak megint visszatértem.
A legutolsó bejegyzés óta 2 kerek hónap telt el, karácsony, szülinap, félévi. A karácsonyom tragédiába torkollott, ami az étkezést illeti. Szenteste felzabáltam az asztal majdnem teljes tartalmát és a következő napokban is hasonlóként cselekedtem. Aztán a nagy kudarc láttán mindent magasról leszartam és elhitettem magammal, hogy szép vagyok én így is. Na de melyik dimenzióban? A bálnák földjén? Idézem barátnőmet;  "Ha valaki dagad azért azért dagadt, mert valakinek ez jön be vagy esetleg képtelen lefogyni és elhiteti magával hogy neki ez tetszik."
De miért fecsegek megint az evésről, mikor súlyosabb problémáim is vannak ezen kívül jelenleg?!
Úgy érzem visszaesem. Megint merülök, süllyedek és már nem látok kapaszkodót. Egyre rosszabb. Azt hittem túl vagyok rajta, azt hittem lezártam, de megint itt van és megint visszaránt. Nem tudok küzdeni.
Megint csak fogyókúrával kezdődik... Mindig azzal kezdődik és szépen lassan átcsap megint öncsonkítós depresszióba. Nem akarom nem akarom nem akarom nem akarom nem akarom.

Aki nem volt benne, nem tudja, miről beszélek, nem tudja, mit éltem át, nem tudja, mit művel az ember, amikor valami hang folyton mondja a magáét a fejedben. Borzalmas. Azt hittem örökre elhallgattak, de megint ugyanott vagyok, ahol hónapokkal ezelőtt. Pedig január 30-kán ünnepeltem, hogy 1 hónapja nem vágtam. Hát most megint várhatok 1 hónapot az ünneplésre. Ennyit rólam és az "erős vagyok" mottómról. Szánalmas lettem.
És most ebben a pillanatban hol vagyok? Ott ahol sosem akartam lenni. Megint számolgatom a hülye kalóriákat, hazudok a szüleimnek arról, hogy miért nem eszem, hazudok, hogy hova megyek estenként és hogy miért húzok bővebb ruhákat és kinyúlt, hosszú ujjú pulcsikat. Gratulálhat nekem valaki, ezt megint jól összehoztam. És az a tudat, hogy ma Valentin- nap van... Nem sokat segít a helyzeten. Egyedül vagyok, még egy rendes barátom sem volt, senki nem akar tőlem semmit. Egyedül fogok meghalni 2 macskával és egy kutyával. Ja talán örökbe fogadok. Reménytelen az életem.
Most biztosan mindenki elítél, hogy nem vagyok képes irányítani az életemet, de ez teljesen jogos. Kicsúszott a kezeim közül a kormányzás. Ennyi volt. Nem tudom, mit kezdek magammal. Megint mindent elcsesztem.