Anya tegnap este megfőzte mára az ebédet. Tudni illik anyukámról, hogy imád főzni, nála ez már szenvedély és az evés is, de olyan nádszál vékony, mint egy szupermodell. És tegnap este is, ahogy minden este, nekiállt alkotni egy új receptet, amit nem nevezett el, de ha nem lennék "diétán" biztos imádnám. Leírjam a receptet? Na mindegy, leírom. Szóval hozzávalók: párolt mediterrán zöldségkeverék, darált hús, tejföl, sajt, só, bors. És mindezt bedobni egy tepsibe és megsütni. Kész is. Nos ma hulla éhesen hazajöttem a suliból és már út közben is azon agyaltam, mit fogok falatozni, mikor hazaérek. Kivételesen öcsém is otthon volt és megvárt az ebéddel. Gyűlölöm, ha mások előtt kell ennem. Nem tehetek róla, ez nekem nagyon nagy problémát okoz. Aztán szedtem magamnak a csodaebédből és kiválogattam a zöldségeket és szétválasztottam a hústól, majd csak a zöldséget ettem meg, a hús pedig a WC-n át távozott a közelemből. Így kell ezt csinálni. Na de még nem beszéltem A problémáról. A binge. Ez az, amitől mindig rettegek és tudom, hogy közeleg és ha elér, akkor hirtelen csap le rám. Másra kell gondoljak, szellemileg fel kell készülnöm rá. Már ma is valahogy a hűtő fényesebben csillogott és már lelki szemeim előtt láttam, ahogy habzsolom a mennyei csokoládét. De hamar el ment. Ez csak egy "jelenés" volt, hogy itt járt és készüljek, mert hamarosan jön a végem. Azonban én nem adom könnyen magam. Még semmi sem látszik rajtam, de már annyira követelem az eredményt!! Türelemmel kell lennem... Még két hét és ráállhatok a mérlegre, addig nem.
Egyébként felkészültem minden eshetőségre. Elmentettem egy tucat pro-ana weblapot és blogot, thinspo képeket és videókat, akárhányszor meginogna valami bennem, tudom, hol találom őket. És még a szekrényem legesleghátuljába felragasztok a nap folyamán egy képet, egy régi képet, amin én vagyok 45 kilósan, még két éve Mallorcán. Kell a motiváció.
Ja azt még sosem írtam le, hogy a suliban is megvan a motiváció. A matematika tanárom annyira brutálisan el van hízva, hogy szavakba nem tudom önteni borzalmamat. De tényleg. Alig bír menni. Lehet beteg és nem tehet róla, nem kéne ítélkeznem, mert ettől még szeretem, csak szerintem ledobhatna néhány 20 kilót.
A másik pedig, hogy van egy osztálytársam, aki pedig a szöges ellentéte a matektanáromnak. Larissa, előttem ül majdnem minden órán és csont és bőr. Olyan gyönyörű lábai vannak. Imádom nézni. Lehet a többiek azt hiszik leszbikus vagyok. Lol. De hihetetlenül tökéletes alakja van. Olyan, amilyenre mindig is vágytam.
Egyébként ma megírtam a matek vizsgámat. Nagyon egyszerű volt, nem érte meg rajta ennyit görcsölni, de hulla éhesen is jól megírtam ezzel bebizonyítva magamnak, hogy nagyon boldog vagyok az étel nélkül.
És ma böngésztem kicsit és rábukkantam egy csodálatos videóra. Mindenkinek csak ajánlani tudom. Ez az ember elképesztő és imádom. Esküszöm szerelembe estem vele. Ahogyan beszél és gondolkodik és annak ellenére boldog, ahogy kinéz és amilyen rendellenességgel született. Youtubeon fent van az egész DVD-je és nagyon örülök, hogy rábukkantam. Érdemes megnézni.
Egy kis inspiráció a mai napra magamnak is és mindenkinek, aki erre téved.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése