A suli most nagyon leköt, alig van időm mást csinálni, mint tanulni. Már nagyon fáradt vagyok. Ráadásul tegnap volt edzésem és megint rá kellett jönnöm, hogy rettentően gyenge és puhány vagyok. Nem tudtam ötször felhúzni magam a korláton és ma mégis borzalmas izomlázam van, mozdulni is alig bírok.
Anya tegnap este megkért rá, hogy ma főzzek valamit magamnak ebédre, mert ő kifogyott az ötletekből, hogy mi az, amit én egyáltalán még megeszek. Tudjátok mit "főztem"? Szerintem ne akarjátok. Valami undorító főtt tarhonyát dobtam be a serpenyőbe és rávertem három tojást és csináltam hozzá salátát. Alig ettem valamit belőle, szinte csak egy-egy tarhonyát kaptam be, de utána olyan hányingerem volt. Így utólag visszagondolva ki kellett volna hánynom az egészet. De megígértem magamnak, hogy többet nincsen hányás...
Most valamiféle új taktikát kell kiagyaljak, mivel a régim kezd dugába dőlni. Semmi eredménye ennek az életmódnak. Mozgok, de nem sokat, eszem, de nem sokat és semmi változás. Már a gabonapelyhemet reggel 1:3 arányban vizezem, alig ebédelek és vacsorára is tejbe és vízbe áztatott (inkább csak vízbe) gabonapelyhet eszem hat óra előtt. Heti kétszer van edzésem, minden nap gyalogolok az iskolába és minden nap felülésezem, has présezem, futok és erősítek. Nem mellesleg az anyagcserém is a legeslegnagyobb renden van. Mégis mit csinálok rosszul? Egyszerűen még mindig akkora nagy hordó hasam van, hogy egy terhes nőnek kisebb a hasa, mint nekem. A combjaimról és a karomról pedig már had ne is írjak. Annyira kilátástalannak érzek mindent. Egy kudarc vagyok. Nincsen önkontrollom és nem tudom kézben tartani az életemet.
Tegnap bejelentette az osztályfőnök, hogy a végzős évet megkoronázzuk egy Bodensee-i strandolással év végén. Strandolás= bikini= majdnem meztelenség= dagadt test= szégyen
Kész pánikrohamom volt, mikor megtudtam. Június. Június. Június. Június. Túl hamar itt lesz én pedig még mindig ugyan úgy fogok kinézni, mint most. Pláne ha ebben a léptekben haladok, amiben most. Alig várom a nyilvános megaláztatást. Na és az sem utolsó, hogy drága barátnőim és osztálytársaim karcsúk és sportosak és csinosak és szépek és tökéletesek. És én? I'm a fucking potato.
Egyszerűen csak jól akarok kinézni. Ilyen lábakért komolyan ölni tudnék.
És ilyen hasat szeretnék so badly.
És ilyen összhatásra vágyom.
És most jön az a rész, hogy felébredek és szembesülök a valósággal, mert soha de soha nem fogom elérni a célomat, akármennyire is szeretném.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése