Azt mondom szünet

Nagyon kevés időm van mostanában mindenre. Ez a hétvégétől változni fog, de a blogbejegyzéseimet mindenki érdekében most hanyagolni fogom egy időre. Úgysem tudnék másról írni csak Róla, még akkor is ha utálom magam, még mindig kövér vagyok, lenyelvvizsgáztam angolból, benyomtam egy tábla csokit ma és amúgy egy csődtömeg vagyok. A világom most csak Ő körül forog, akkor is ha egyenlőre ez az érzés nem kölcsönös. Ezt a dolgot jól akarom csinálni, nem úgy, mint egy gyámoltalan (?) lúzer és nem akarom elcseszni. De helyettem elcseszi a dagadt testem és a ronda arcom. Majd meglátjuk. Holnap este nagy műsor lesz, jót szórakozunk, ha szerencsém van egy kicsit akkor a nagy esélyem. Holnap még rohadtul nehéz nap elé nézek, de 13:05 perctől meg fog érinteni a szabadság szele. Alig várom csak addig bírjam ki.

De mégis remélek és tudom, hogy a végén NAGYON pofára fogok csúszni, oly annyira, hogy a fogaim is kihullanak és az orrom is beletörik. De kockáztatok. 

Összefoglaló

Hát nem tudom, hol kezdjem. most túl sok van a fejemben és nyüzsögnek a gondolatok. Kezdem a tegnapnál.
Szóval voltunk a Bodensee-n, Friedrichshafenben és Konstanzban és nagyon jó volt, azt leszámítva, hogy szombaton a Freibadba napszúrást kaptam és tegnap meg csak rosszabb lett. A délelőttöm a klimatizált vonatban nagyon jól telt, még a strandon is egész jól éreztem magam. Furcsa, de végig nevettem, mosolyogtam, irtó jó kedvem volt, magam sem tudom, mitől. Aztán napoztam, muszáj volt ennem egy szendvicset, amit így 30 perc alatt el is rágcsáltam. Aztán odamentünk barátnőmmel egy sráchoz, aki nagyon aranyos velünk mindig és beszélgettünk, pont a pad közelében ültek azok a fiúk, akik nem strandoltak, meglepett nagyon, hogy Alex sem tartozott a strandosok közé, de így legalább többet nézhettem a napszemüvegem mögül. Ahogy a padon ültünk valahogy éreztem az önbizalmat. Egy pillanatra átsuhant az agyamon, hogy talán mégis elég jó vagyok neki. De ez hamar el is ment. De sosem felejtem el, ahogy nézett. Olyan megfejthetetlen és mély tekintettel. Azt kívánom, bárcsak tudnám, mire gondol néha...

 (a kép csak illusztráció)

olyan egy óra fele járhatott, amikor az egész elkezdődött. Komppal mentünk át Konstanzba és először csak azt hittem, hogy tengeri beteg vagyok vagy mi, mert hánynom kellett, de mikor odaértünk sem lett jobb, sőt! És úgy jártuk a boltokat 2,5 órán keresztül, hogy minden üzlet után rohantam a mosdóba. Aztán leültünk egy padra a lányokkal és csak feküdtünk a parton és olyan jó volt. Mikor eljött az idő, hogy "na most újra kompozunk vissza Friedrichshafenbe" már a gondolatra is rosszul lettem. Időközben megettem a másik szendvicset is, hogy hátha a kevés kajától vagyok rosszul. (Én hülye) Aztán mondanom sem kell, a kompon dupla annyit hánytam. Az osztályfőnököm olyan rendes volt, hogy adott hideg borogatást, lefekhettem a kényelmes ülésekre és kaptam jéghideg vizet. Ennél többet nem is kívántam. Aztán mikor odaértünk mentünk egyből a vonat állomásra és mentünk haza, Stuttgartba, de Ulmba át kellett szállnunk. Mielőtt beszálltunk volna Friedrichshafenbe a vonatra mindenki elment McDonald'sozni és a vonat bűzlött a mekis kajától, amitől csak még jobban felkavarodott a gyomrom. Olyan aranyosak voltak az osztálytársaim, cserélgették a borogatásomat és mindenki kajákat kínált nekem, "ez jót tesz majd" és hasonlók. Imádom őket.
Aztán mikor Ulmba értünk várnunk kellett 35 percet a vonatra, mert valaki megint a vonat elé vetette magát és össze kellett szedni a maradványát. (Bocsánat, de elítélem az ilyet) Ez egy roskatag, szar vonat volt, még sosem találkoztam szar vonattal eddig, na de tegnap is meg volt az első alkalom. Egy bácsi a megállóban adott rágót, mert látta, hogy rossz passzban vagyok, nagyon aranyos volt, nem is tudott rendesen németül, de nagyon kis cuki volt. :) És amint megjött a vonat, az elejébe ültünk, a WC közelébe barátnőmmel és négy másik lánnyal és hét fiúval plusz az osztályfőnökömmel, a többiek egy másik vagonban voltak. Közben mindenki kihajolt az ősöreg vonat ablakán és lobogott a hajunk, lenyeltünk pár bogarat, de semmi baj, kell az immunrendszerünknek. És a fiúk továbbra is rohangáltak cserélgetni a vizes borogatásomat a fejemre. (annyira aranyosak) Aztán elaludtam valamikor, feltettem a lábamat a mellette lévő ülésre és a homlokomat a hideg ablaküvegnek támasztottam és csak bámultam ki a sötétségbe, valamikor elnyomott az álom és mikor legközelebb kinyitottam a szememet Alexel találtam szembe magam, az ülésemről, fentről figyelt engem, neki volt támaszkodva az én ülésemnek és onnan figyelt. Olyan klisé volt, mint a romantikus filmekben annak ellenére, hogy mi még nem is beszéltünk egymással. Azt hittem hogy szétreped a képem a vigyorgástól. Aztán nagy nehezen hazaértünk, egész éjjel hánytam, ma itthon voltam, tanultam a holnapi húzós napomra és semmit sem tudok fizikából, úgyhogy holnap egy nagy hatost fogok írni. (Szuper)

Azonkívül megjöttek a magyar nagyszüleim és miket hoztak magukkal?? Két hűtőtáskányi kaját. Én cipeltem fel a harmadikra. Olyan nehéz volt, azt hittem, a lépcsőházban szülök meg. De megszenvedtem vele és az is biztos, hogy egy falatot sem fogok enni a tartalmából. Ma  is kicsit 'megbotlottam', de a javát kihánytam, most már nem a napszúrásom miatt...

Lényeg a lényeg; hulla fáradt vagyok, le van égve a vállam és a hátam, de a dagadt lábaim legalább már lebarnultak és nem vagyok olyan sápadt a majdnem fekete hajam mellett, felébredt a reményem Alexel kapcsolatban, holnap beszélek vele a dalszövegeim miatt és érzem a pillangókat. De ami a legfontosabb; VAN REMÉNY.

Freibad, dicke Menschen, Sonnenbrand und vieles mehr

Heute hatte ich kein Bock zu Hause rumzuhocken also sind wir mit meiner Freundinnen ins Freibad gegangen. War echt geil, wenn wir die fette und richtig dicke Menschen nicht dazuzählen. Wir sind reingegangen und haben uns einen Platz rausgesucht, wo halb Schatten und halb Sonne war. Ich fand den Platz eigentlich gut aber neben uns waren zwei Liebespärchen, die die ganze Zeit geknutscht haben. Ich dachte, ich werde noch kotzen aber Gott sei Dank musste ich nicht. Wir waren in dem kalten Wasser drin als eine Frau, die übel fett war zu mir gestoßen ist. Ich hasse es wenn man mich berührt. Ich kann es einfach nicht ausstehen und wenn so übel fette Menschen das tun! Ja sorry, bin halt so, kann nichts dafür. Deswegen bin ich nicht schlechter oder besser wie andere Menschen. Na ja wie auch immet sie hat sich entschuldigt und ist weiter geschwommen. Danach habe ich mir überlegt, wie sehr ich das Freibad hasse. Alle eigentlich. Ich will nicht sehen, wie andere Menschen unter ihren Kleidern aussehen und sie auch nicht, wie ich aussehe. Also ich habe mir heute beschlossen, dass ich nice wieder ins Freibad gehe egal wie heiß es wird. Ich lege mich lieber auf meine Balkon und sonne ich mich da und wenn es mir warm wird, gehe ich schnell duschen. So einfach ist es, ich weiß nicht, wieso Menschen freiwillig ins Freibad gehen. Wenn es jemand weiß, soll mir Bescheid sagen!

Außerdem habe ich Sonnenbrad überall!! Ich hab mich eingekremt aber troztdem. jetzt tut mir alles weh, ich weiß nicht mal wie ich heute Nacht schlafen werde! Toll! Und morgen geht's ab zum Bodensee. Ich werde da streben, ich schwöre es. Ich weiß nicht, was ich anziehen soll oder was alles ich mitnehmen soll. Wieso ist heute alles so kompiliziert?

Ich sollte auch noch lernen aber ich habe keine Lust mehr. Ich gehe lieber Haare waschen und danach ab ins Bett. Und ich hoffe, dass morgen ich mit Alex reden kann. Wenn nicht, dann bleibe ich lieber da, am Bodensee.

Scheiße bauen? Darin bin ich gut.

Also hier bin ich. War ein sehr langer Tag und es ist noch immer nicht vorbei, ich bin tot müde, in der Nacht konnte ich schon wieder voll wenig schlafen und heute in der Schule musste ich drei Stunden lang deutsch Aufsatz schreiben. Morgen früh waren wir im Fitnessstudio, es war übel hart, wie halt immer aber ich muss dran denken, dass ich bald echt muskulöse Beine haben werde. Meine Schenkel sind schon viel schöner, als vor fünf Wochen also auf jeden Fall hat es schon gelohnt!
Als ich aus der Schule nach Hause kam, musste ich sofort etwas fressen. Wie jeden Tag... Danach habe ich schon wieder alles ausgekotzt. Ich habe mich vor einer Stunde gewogen, bin 60,2 kg. Konnte auch besser sein, hauptsache habe ich noch kein einziges Kilogramm zugenommen obwohl ich jeden Tag fressen muss.
Außerdem habe ich meine Tage nicht mehr. Um ehrlich zu sein finde ich es garnicht schlimm, ich habe keine Bauchschmerzen oder ähnliches aber ich bin doch nicht blöd. Ich weiß, dass es ein schlechtes Zeichen ist. Ich warte mal ab, was passiert. Also schwanger kann ich auf keinen Fall sein! Haha, es wäre was! :-D Meine Mama würde mich umbringen.

Das Wetter ist heute soooooo geeeeeil! Ich wollte mich in die Sonne legen und mich einfach da sonnen aber leider muss ich lernen. Meine Freundin kommt in einer Stunde zu mir also muss mich beeilen. Wir müssen Chemie Prässi fertig machen, sonst kriegen wir alle beide eine sechs im Zeugnis.

Na ja ich habe heute irgendwie kein Bock hier rumzulabern also ich mach jetzt Schluss und mach was nützliches. Ich melde mich später.

Ich wüschte ich könnte...

Összetett problémák.

Nem tudom, hol kezdjem. Tegnap ettem, de tényleg csak egy picit, aztán voltam futni, de csak az után, miután jött a hír. Tegnap estefelé, 18 óra körül meghalt a magyar nagypapám. Az éjjel nem is aludtam sokat, ma a suliban olyan voltam, mint egy élő halott és csak arra vágytam hogy hazajöjjek és bezabáljak. Hát meg is tettem, szégyen gyalázat, hogy utána ki is hánytam. De nem vagyok mostanában a helyzet magaslatán. Fáradt vagyok, túl nagy a stressz és túl sokat kell tanulnom és még itt van ez a fogyókúra is. Azt hiszem szép lassan sok lesz.
De csak július 27-től lesz szünet szóval addig ki kell tartsak. Jövő hét hétfő osztálykirándulás a Bodensee-re. Barátnőm segíteni fog az Alex-üggyel kapcsolatban, de szerintem ebből nem lesz semmi. Még nem érzem magam késznek ahhoz, hogy kivessem valakire a hálómat. Ahhoz önbizalom kell, igaz? Az nekem még nincsen.
Egyébként annak ellenére, hogy mennyit zabáltam mostanában egy dekát sem híztam, sőt. Majd holnap lesz borzalmas, amikor a mai kaja rám rakódik.
Ja és amint látszik, kicseréltem egy kicsit a sablont, de szerintem elég vacak lett, már ezt sem tudom normálisan megcsinálni. Életképtelen vagyok és mufurc. Ha nem kellene német tz-re és kémia prezentációra készülnöm, már most elmennék aludni. Egyszerűen sírhatnékom van. Nem tudom, hogy amiatt-e mert meghalt a Nagypapi vagy mert kimerültem. Lehet mindkettő.

És ami miatt még inkább sírhatnékom van, hogy hogy nézek ki. Botrányosan dagadt vagyok és úgy érzem, sosem érel el a célomat. Csak lennék már 50 kiló. De valahogy olyan elérhetetlennek tűnik.

Ahj és mindjárt kifolyik a szemem. Inkább megyek és tanulok. Aztán holnap reggel háromnegyed hadkor kelhetek és mehetek két órán keresztül konditerembe. És aztán három órán keresztül német dolgozat. És pénteken kémia prezentáció és anyám borogass, csak éljem túl ezt a három hetet még.

Ja és megbeszéltem magammal, hogy ez a milyen nyelven írjam a blogot kérdés majd megoldódik magától. Attól függ, milyen kedvem lesz. Szóval hagyjuk magunkat meglepni. :-)

Ez a kép annyira tetszett, bárcsak így lenne, de nincsen, ez egy hülyeség.

Dilemma

Azon zakatol az agyam, hogy egyek-e vagy sem. Tegnap kezdtem az amerikai narancs diétát és máris elbuktam. Tegnap délután zabapartit rendeztem, pedig Isten a tanúm, hogy előtte elhatároztam, hogy most tényleg nem zökkenek ki! De ahogy befejeztem az ebédet, megint bekattant valami és megállás nélkül zabáltam. Csupa édességet és ha megint rágondolok kiráz a hideg. És futni sem mentem, mert annyit kellett tanulnom. Aztán azon sírtam, hogy elveszett a motivációm. Este megtaláltam. ALEX. Rá mertem írni, három barátnő kellett hozzá, hogy megtegyem, de megtettem, sok hasznom nem származott belőle, de legalább elmondhatom, hogy egyszer írtam vele. Ma a suliban meg már tudta, hogy létezem. Szuper!
Csak rohadtul szarul éreztem ma magam, mert labdába se rúghatok már lányokkal. És biztos nem érdeklem őt. Tegnap rendes volt, ma is sokszor nézett felénk, de biztos drága barátnőmet, Laurát nézte.

Na de kanyarodjunk csak vissza az eredeti problémámhoz. Egyek vagy ne egyek?
NEM TUDOM. Ha megint eszek, akkor biztos rám jön a rágcsálhatnék valamit és ez a hülye édesség mániám. Max elrágcsálok egy rágót? Vagy csak elropogtatok egy pici kétszersültet? Iszom egy teát?
Valamit muszáj ennem, mert ma egész délután tanulni fogok, szóval kell az agyamnak a kaja. (ha van ilyen hülyeség)

És a másik, amin mostanában sokat gondolkodom. Milyen nyelven írjam ezt a blogot?
Ez azért nagy kérdés, mert ha itt nekiállok magyarul rizsázni akkor esküszöm, belefájdul a fejem abba, hogy helyesen írjak, hogy ne fogalmazzak össze nyakatekert mondatokat. Könnyebb lenne kapásból németül írni, végül is az az anyanyelvem, szóval miért is ne?! Na jó még alszom rá egyet, most pedig nekiállok tanulni, hogy lekössem magam és ne gondoljak kajára.

Szégyen de azért dicsőség

Hát én nem tudom, hogy beszámoljak-e itt arról, miféle zabálásokat rendezek mostanában nagy unalmamban. Tegnap is lazán rákentem az egészet a stressz rovására (mai angol nyelvvizsga, sok vizsga stb). De hát nem lehet mindig burkolózni vele.

 Úristen még mindig remegek, annyira el van fáradva a karom, mint még soha. Ma reggel 7:45től 9:10ig konditerembe voltunk és az edzőm kikészített. Olyan gyakorlatokat csináltunk 2 kilós súlyzókkal, amiket az olimpián a nagymenő súlyemelő bajnokok. Nagyon elfáradtam, a karjaim (tricepszre és bicepszre erősítettünk elsősorban, mert elég punnyadt a karom) és a fenekemre valamint a felső combomra. Egy élmény volt. Már régen fáradtam el ilyen kellemesen és az az érzés, amikor szenvedsz, mert a saját korlátaidat feszegeted, minden izmod lüktet és éget, remegsz, de tartod. Leírhatatlanul jó érzés. Sajnos hasra ma nem erősítettünk, majd legközelebb. (ezért csináltam 1 órája 130 felülést) Jövő héten csütörtökön is kb 1,5 óra kondi. A futást ma ki kellett hagynom, mert az erősítés közepette az én vacak, műtött térdem bemondta az unalmast és megint bedagadt trutyival. Egész este jegeltem, remélem holnap hagy már végre futni.

És ma este is összezabáltam minden szart, ami a kezem közé akadt, amint egyedül maradtam itthon. Miért van ez, hogy bekattan valami, amint egyedül maradok? Akkor valahogy nem gondolkodom csak ZABÁLOK. A szó legszorosabb értelmében. És utána kihányom egy részét... Igen, megint megtörtént. Miután befejeztem a zabát sírva fakadtam és megadtam magam. Megint a gyenge, gyáva énem győzött, de alig várom a jövő hetet. Amikor elkezdhetem az amerikai narancs diétát, nagyon kemény lesz, nem ehetek mellette tényleg mást, nem is fogok, jó bünti lesz ez a testemnek, de megérdemli. Igazából nem is tudom, ki tehet róla... Szerintem megint csak Anya. Túl sok kaja van itthon. Alig várom, hogy elköltözzek és csak a nagyon alap élelmiszereket kelljen megvennem és senkit ne érdekeljen, hogy mit eszek össze. De addig, amíg az öcsém akármennyit ehet csokiból, torából, fagyiból etc addig nem vagyok biztonságban.
Ja és ez az egész cirkusz azért van, mert múlt héten Magyarországon egyszer valaki léket ütött az akaraterőmön és azóta is visszaszoktam a kajára, mint a drogfüggő a drogokra. Akárhányszor kimozdulok itthonról (nyaralás, hosszú hétvége) mindig rám jön az ehetnék. Ezentúl nem mehetek ki otthonról.

Holnap nincsen normális tanítás, mert a szombati parádéra készül mindenki lázasan. Egy élmény lesz szombaton kőművesként végig vonulni a városon. Ma mondta az ofőm, hogy a lányok egységesen hot panst vegyenek fel a hülye egyen mellényünkhöz. Utálom a rövidnadrágokat, illetve nem utálom, mert vannak szép darabok, de nem az én sonkáimon. Inkább Laura piszkafa lábain és pici popsiján mutatna jól, amit Alex biztos meg is fog bámulni. Hú egyre személyesebb lesz ez a  blog. (:D) Ma nagyon kiakadtam erre a két idiótára. Laura az egyik legjobb barátnőm, Alex pedig a srác, akiért bármit megtennék. Laura tudja ezt, de ennek ellenére flörtöl vele és smárolnak, ha éppen a közös számukat "próbálják". Amikor ezt megtudtam annyira padlóra kerültem, hogy tényleg kifosztottam a fél hűtőt. Mások egyszerűen nem tudnak enni, ha szerelmi bánatuk van, de én mit csinálok?! Eszek.

Na jó én el is bucsozom, különben tényleg megint elkezdek sírni és ahhoz nincsen sok kedvem.

Oké ezt még muszáj.

Gasztro- blog vagy inkább mégsem?!

A délutáni bingém után kicsit depressziós hangulatba kerültem, de hamar talpra álltam. Ugye ma kezdtem a 90 napos diétát, ma volt fehérje napom, igaz összeettem minden vackot, leginkább szénhidrátot (nesze neked löttyedt, hájas pocak) úgyhogy nem is tudom, hogy számíthatom-e ezt a napot első napnak... Anyuval ma voltunk Aldiba megvenni az összes gyümölcsöt, hogy a reggelem és a délelőttöm úgy ahogy elviselhető legyen, bár elég fura gyümölcsöt reggelizni... brrr.. de szokás kérdése. Na de wie auch immer, holnap keményítő napom lesz, sok-sok zöldséget ehetek, amiket imádok (pl kukorica, borsó, paradicsom, bab) és ríííííííízs (*-*) imádom a rizst, akármennyi mennyiségben tudok enni belőle, szerintem én vagyok az egyik egyén ezen a sárgolyón, aki több, mint 30 receptet ismer, hogyan készítsünk minél választékosabb ételeket a rizsből. Nos holnapra mexikói rizs-ragut csináltam, nagyon egyszerű volt, kettő fej hagymával és paradicsommal és szójaszósszal és sok-sok borsóval és kukoricával.. nyámmi. És rizi-bizivel. Mennyei lesz.
Látjátok, ez olyan fura. Ez akkora kicseszés egy emberrel, mert imádok sütni, főzni és enni, azonban azonnal meg is látszik rajtam. Hát ja... Az élet igencsak unfair.
Anya azt mondta, hogy hinnem kéne ebben a diétában. Ugye most csináltam a másikat, a no name diétámat négy hétig és fogytam 6 kilót, vissza is híztam 2-t, ami tragikus. És arra gondoltam, hogy a héten ilyen kis laza "pihentetőként" csinálom a 90 napos receptjeit és jövő héten az amerikai narancsos diétát próbálom ki. Nem tűnik akkora ördöngösségnek, elvileg öt napig kellene csinálni, de valahogy kipróbálom, hogy milyen, ha két hétig csinálom. Most tényleg elszánt vagyok, oly annyira, hogy nem is voltam ma futni. (remélem érzitek az iróniát) Egyébként ha akartam volna, se tudtam volna menni. Ma úgy megáztam suli után, ahogy illik, azóta szakad. Minden folyó és patak kiáradt a környéken, Stuttgart felé lezárták az egyik sávot az autópályán, München és Salzburg között meg nem közlekednek már vonatok. Szerencsénkre.. vagy inkább balszerencsénkre szombat éjjel utaztunk tesómmal vissza.
Egyébként barátnőm tegnap éjjel jött haza Törökországból, olyan szépen lebarnult. Negyven fok, tenger, álom. Irigykedtem igazán. Kár, hogy anyuék nem kaptak szabadságot, de akkor majd augusztusban megyünk Olaszországba. (na ez a másik ok, ami miatt tényleg le akarok fogyni)
Ma szünet utáni első tanítási nap volt, német irodalomból a legeslegjobb jegyeket kaptam és a dolgozatom is jól fog sikerülni, azonkívül a tanár a kezeimből eszik. (nincs ám nagy egóm, dehogy) Na ja, elég a rizsából, ez a blog nem lelki szemetesláda.
Megyek, megmosom a vörös, sötét loboncomat, amit kezdek már megszokni és csinálok még 100 felülést, hogy azért megnyugtassam a lelkemet.
Ja és még fájdítom a szívemet egy kicsit előtte: (soha a jó büdös életben nem fogok így kinézni)

Na ennyi elég is volt, megyek sírni a sarokba. Szép estét mindenkinek! <3

É.B.R.E.S.Z.T.Ő

Valaki töröljön már képen! Hogyan lehetek ennyire hülye?? Olyan szépen le vagyok/voltam fogyva, olyan jó úton voltam. Erre ma is úgy bezabálok minden hülyeségből, mintha ez az egy hónap szenvedés semmit sem jelentett volna. Most szégyen szemre fel fogom sorolni, mi mindent ettem.
Kezdtem egy vékony szelet kaláccsal, ami borzalmas ízű, de megettem és utána ettem még egyet (fuck logic) és utána ebédeltem (párolt csirkemell és párolt zöldség), utána 2 szelet pirítós kenyér (nutellával) aztán egy ibrik tej és bele 3 kanál cappuccino és 2x utánatöltöttem gabonapehellyel. És ha ez még nem volna elég még csináltam magamnak pattogatott kukoricát, amit magamba tömtem. (rágondolva is hányingerem lesz) és utána az egészet kihánytam. Nagyon vacakul érzem most magam. És azt sem tudom, ez mire jó. Ráálltam a mérlegre, 60 kiló vagyok, hogy én miért hízok ilyen gyorsan?! Bezzeg, mikor fogyózom akkor 2 kiló 2 hét alatt megy le. Na már most, holnaptól valami tutival kell előrukkoljak. Így nem mehet tovább. Egyébként tegnap voltam futni, edzettem is és ma is ezt tervezem. Ha összeszedem magam akkor talán még sikerülhet, nem adhatom fel a küzdelmet, ha már eddig kibírtam.

Szívélyes üdvözletem a szakadék széléről

Nos hát megjártam Magyarországot is, tegnap értünk éjjel haza tesómmal. Ugye hatalmas elszántsággal mentem el hétfőn, de mintha kicseréltek volna. Szerdán olyat bingéztem, hogy csak lestem, hogy ez így honnan jött?! És ezt még így egy csütörtöki palacsintázással és pénteki bingével megspékeltem. Arról nem is beszélve, hogy futni nem volt lehetőségem a sűrű programom miatt. Ma reggel rá is vetettem magam a mérlegre, a múlt heti 58 kilómnak ennyi volt, ma reggel 59,9 kilót mutatott a mérleg, azt hittem ott esek össze rémületemben. Most valami nagyon nagy csodának kell történnie, hogy megint észhez térjek! Nem akarok megint 65 kiló lenni, inkább lennék már vékony.
De ez sem megoldás, amit eddig csináltam. Oké, 300 kalória naponta oké, de nem hosszú távon. Meglett az eredménye, tudtam, hogy számíthatok rá, mégis minek lepődtem meg rajta mégis?
Holnaptól elkezdem a 90 napos diétát, azt olvastam, hogy 90 nap alatt fogyhatok 15-20 kilót. Hát én azt megnézem, de most őszintén? Ki ér rá 90 napig? Mától van nyár, akkor is ha az időjárás nem éppen akarja felfogni ezt a tényt. Na mármost én holnap megpróbálom elkezdeni azt a hülye diétát és nem fogok annyit enni, mint amennyi írva van, nem érdekel. Valahogyan lekicsinyítem az adagot vagy mit tudom én, megoldom. Csak még 2 kilótól kéne megszabadulnom június 17-ig. Ha nem sikerül akkor szégyenemben elásom magam élve.
Csak valaki rúgjon már jól seggbe, hogy menjek futni. Annyira nincsenek kedvem. De M.U.S.Z.Á.J. El is fogok menni, de az első pár méter borzalmas lesz.
Tudjátok mi a legeslegrosszabb?! Az, hogy csak ennék! Nem is vagyok éhes, sőt valahogy annyira tele vagyok és mégis, egyszerűen csak tömném magam. Mindegy mivel, csak tömném. Lehetne az szárított macskaszar is, csak legyen ropogós. Ahj de hülye vagyok. Na de pont ezért fogok belevágni a 90 naposba. Sikerre számítok, igazából a következő kitűzött időpont, mire tényleg bomba nőnek kell kinézzek az az augusztus vége. Addig meg tengernyi időm van.
És igen, úgy érzem magam, mintha ez már nem is rólam szólna. Mintha másoknak akarnék megfelelni, magamnak így is jó lennék, de NEM. Utálom a lábaimat, a hájas hasamat, a nagy, löttyedt karjaimat és a tokámat. Fúj. Undorodom magamtól. Ráadásul holnap suli és szart se tanultam. Ah nem érdekel, így is mindenki meg fog bámulni, hogy mekkorára híztam a 2 hetes szünetben. Egy csődtömeg vagyok. Most pedig elmegyek ki szenvedni, mert 1 hét kihagyás után ez nem futás lesz, hanem kalimpálni fogok, mint egy partra vetett hal.
Az erő legyen velem.

Miért nem születhettem egyszerűen ilyen szépnek? :-(