Gasztro- blog vagy inkább mégsem?!

A délutáni bingém után kicsit depressziós hangulatba kerültem, de hamar talpra álltam. Ugye ma kezdtem a 90 napos diétát, ma volt fehérje napom, igaz összeettem minden vackot, leginkább szénhidrátot (nesze neked löttyedt, hájas pocak) úgyhogy nem is tudom, hogy számíthatom-e ezt a napot első napnak... Anyuval ma voltunk Aldiba megvenni az összes gyümölcsöt, hogy a reggelem és a délelőttöm úgy ahogy elviselhető legyen, bár elég fura gyümölcsöt reggelizni... brrr.. de szokás kérdése. Na de wie auch immer, holnap keményítő napom lesz, sok-sok zöldséget ehetek, amiket imádok (pl kukorica, borsó, paradicsom, bab) és ríííííííízs (*-*) imádom a rizst, akármennyi mennyiségben tudok enni belőle, szerintem én vagyok az egyik egyén ezen a sárgolyón, aki több, mint 30 receptet ismer, hogyan készítsünk minél választékosabb ételeket a rizsből. Nos holnapra mexikói rizs-ragut csináltam, nagyon egyszerű volt, kettő fej hagymával és paradicsommal és szójaszósszal és sok-sok borsóval és kukoricával.. nyámmi. És rizi-bizivel. Mennyei lesz.
Látjátok, ez olyan fura. Ez akkora kicseszés egy emberrel, mert imádok sütni, főzni és enni, azonban azonnal meg is látszik rajtam. Hát ja... Az élet igencsak unfair.
Anya azt mondta, hogy hinnem kéne ebben a diétában. Ugye most csináltam a másikat, a no name diétámat négy hétig és fogytam 6 kilót, vissza is híztam 2-t, ami tragikus. És arra gondoltam, hogy a héten ilyen kis laza "pihentetőként" csinálom a 90 napos receptjeit és jövő héten az amerikai narancsos diétát próbálom ki. Nem tűnik akkora ördöngösségnek, elvileg öt napig kellene csinálni, de valahogy kipróbálom, hogy milyen, ha két hétig csinálom. Most tényleg elszánt vagyok, oly annyira, hogy nem is voltam ma futni. (remélem érzitek az iróniát) Egyébként ha akartam volna, se tudtam volna menni. Ma úgy megáztam suli után, ahogy illik, azóta szakad. Minden folyó és patak kiáradt a környéken, Stuttgart felé lezárták az egyik sávot az autópályán, München és Salzburg között meg nem közlekednek már vonatok. Szerencsénkre.. vagy inkább balszerencsénkre szombat éjjel utaztunk tesómmal vissza.
Egyébként barátnőm tegnap éjjel jött haza Törökországból, olyan szépen lebarnult. Negyven fok, tenger, álom. Irigykedtem igazán. Kár, hogy anyuék nem kaptak szabadságot, de akkor majd augusztusban megyünk Olaszországba. (na ez a másik ok, ami miatt tényleg le akarok fogyni)
Ma szünet utáni első tanítási nap volt, német irodalomból a legeslegjobb jegyeket kaptam és a dolgozatom is jól fog sikerülni, azonkívül a tanár a kezeimből eszik. (nincs ám nagy egóm, dehogy) Na ja, elég a rizsából, ez a blog nem lelki szemetesláda.
Megyek, megmosom a vörös, sötét loboncomat, amit kezdek már megszokni és csinálok még 100 felülést, hogy azért megnyugtassam a lelkemet.
Ja és még fájdítom a szívemet egy kicsit előtte: (soha a jó büdös életben nem fogok így kinézni)

Na ennyi elég is volt, megyek sírni a sarokba. Szép estét mindenkinek! <3