Szóval voltunk a Bodensee-n, Friedrichshafenben és Konstanzban és nagyon jó volt, azt leszámítva, hogy szombaton a Freibadba napszúrást kaptam és tegnap meg csak rosszabb lett. A délelőttöm a klimatizált vonatban nagyon jól telt, még a strandon is egész jól éreztem magam. Furcsa, de végig nevettem, mosolyogtam, irtó jó kedvem volt, magam sem tudom, mitől. Aztán napoztam, muszáj volt ennem egy szendvicset, amit így 30 perc alatt el is rágcsáltam. Aztán odamentünk barátnőmmel egy sráchoz, aki nagyon aranyos velünk mindig és beszélgettünk, pont a pad közelében ültek azok a fiúk, akik nem strandoltak, meglepett nagyon, hogy Alex sem tartozott a strandosok közé, de így legalább többet nézhettem a napszemüvegem mögül. Ahogy a padon ültünk valahogy éreztem az önbizalmat. Egy pillanatra átsuhant az agyamon, hogy talán mégis elég jó vagyok neki. De ez hamar el is ment. De sosem felejtem el, ahogy nézett. Olyan megfejthetetlen és mély tekintettel. Azt kívánom, bárcsak tudnám, mire gondol néha...
(a kép csak illusztráció)olyan egy óra fele járhatott, amikor az egész elkezdődött. Komppal mentünk át Konstanzba és először csak azt hittem, hogy tengeri beteg vagyok vagy mi, mert hánynom kellett, de mikor odaértünk sem lett jobb, sőt! És úgy jártuk a boltokat 2,5 órán keresztül, hogy minden üzlet után rohantam a mosdóba. Aztán leültünk egy padra a lányokkal és csak feküdtünk a parton és olyan jó volt. Mikor eljött az idő, hogy "na most újra kompozunk vissza Friedrichshafenbe" már a gondolatra is rosszul lettem. Időközben megettem a másik szendvicset is, hogy hátha a kevés kajától vagyok rosszul. (Én hülye) Aztán mondanom sem kell, a kompon dupla annyit hánytam. Az osztályfőnököm olyan rendes volt, hogy adott hideg borogatást, lefekhettem a kényelmes ülésekre és kaptam jéghideg vizet. Ennél többet nem is kívántam. Aztán mikor odaértünk mentünk egyből a vonat állomásra és mentünk haza, Stuttgartba, de Ulmba át kellett szállnunk. Mielőtt beszálltunk volna Friedrichshafenbe a vonatra mindenki elment McDonald'sozni és a vonat bűzlött a mekis kajától, amitől csak még jobban felkavarodott a gyomrom. Olyan aranyosak voltak az osztálytársaim, cserélgették a borogatásomat és mindenki kajákat kínált nekem, "ez jót tesz majd" és hasonlók. Imádom őket.
Aztán mikor Ulmba értünk várnunk kellett 35 percet a vonatra, mert valaki megint a vonat elé vetette magát és össze kellett szedni a maradványát. (Bocsánat, de elítélem az ilyet) Ez egy roskatag, szar vonat volt, még sosem találkoztam szar vonattal eddig, na de tegnap is meg volt az első alkalom. Egy bácsi a megállóban adott rágót, mert látta, hogy rossz passzban vagyok, nagyon aranyos volt, nem is tudott rendesen németül, de nagyon kis cuki volt. :) És amint megjött a vonat, az elejébe ültünk, a WC közelébe barátnőmmel és négy másik lánnyal és hét fiúval plusz az osztályfőnökömmel, a többiek egy másik vagonban voltak. Közben mindenki kihajolt az ősöreg vonat ablakán és lobogott a hajunk, lenyeltünk pár bogarat, de semmi baj, kell az immunrendszerünknek. És a fiúk továbbra is rohangáltak cserélgetni a vizes borogatásomat a fejemre. (annyira aranyosak) Aztán elaludtam valamikor, feltettem a lábamat a mellette lévő ülésre és a homlokomat a hideg ablaküvegnek támasztottam és csak bámultam ki a sötétségbe, valamikor elnyomott az álom és mikor legközelebb kinyitottam a szememet Alexel találtam szembe magam, az ülésemről, fentről figyelt engem, neki volt támaszkodva az én ülésemnek és onnan figyelt. Olyan klisé volt, mint a romantikus filmekben annak ellenére, hogy mi még nem is beszéltünk egymással. Azt hittem hogy szétreped a képem a vigyorgástól. Aztán nagy nehezen hazaértünk, egész éjjel hánytam, ma itthon voltam, tanultam a holnapi húzós napomra és semmit sem tudok fizikából, úgyhogy holnap egy nagy hatost fogok írni. (Szuper)
Azonkívül megjöttek a magyar nagyszüleim és miket hoztak magukkal?? Két hűtőtáskányi kaját. Én cipeltem fel a harmadikra. Olyan nehéz volt, azt hittem, a lépcsőházban szülök meg. De megszenvedtem vele és az is biztos, hogy egy falatot sem fogok enni a tartalmából. Ma is kicsit 'megbotlottam', de a javát kihánytam, most már nem a napszúrásom miatt...
Lényeg a lényeg; hulla fáradt vagyok, le van égve a vállam és a hátam, de a dagadt lábaim legalább már lebarnultak és nem vagyok olyan sápadt a majdnem fekete hajam mellett, felébredt a reményem Alexel kapcsolatban, holnap beszélek vele a dalszövegeim miatt és érzem a pillangókat. De ami a legfontosabb; VAN REMÉNY.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése