2013. június 2., vasárnap

Szívélyes üdvözletem a szakadék széléről

Nos hát megjártam Magyarországot is, tegnap értünk éjjel haza tesómmal. Ugye hatalmas elszántsággal mentem el hétfőn, de mintha kicseréltek volna. Szerdán olyat bingéztem, hogy csak lestem, hogy ez így honnan jött?! És ezt még így egy csütörtöki palacsintázással és pénteki bingével megspékeltem. Arról nem is beszélve, hogy futni nem volt lehetőségem a sűrű programom miatt. Ma reggel rá is vetettem magam a mérlegre, a múlt heti 58 kilómnak ennyi volt, ma reggel 59,9 kilót mutatott a mérleg, azt hittem ott esek össze rémületemben. Most valami nagyon nagy csodának kell történnie, hogy megint észhez térjek! Nem akarok megint 65 kiló lenni, inkább lennék már vékony.
De ez sem megoldás, amit eddig csináltam. Oké, 300 kalória naponta oké, de nem hosszú távon. Meglett az eredménye, tudtam, hogy számíthatok rá, mégis minek lepődtem meg rajta mégis?
Holnaptól elkezdem a 90 napos diétát, azt olvastam, hogy 90 nap alatt fogyhatok 15-20 kilót. Hát én azt megnézem, de most őszintén? Ki ér rá 90 napig? Mától van nyár, akkor is ha az időjárás nem éppen akarja felfogni ezt a tényt. Na mármost én holnap megpróbálom elkezdeni azt a hülye diétát és nem fogok annyit enni, mint amennyi írva van, nem érdekel. Valahogyan lekicsinyítem az adagot vagy mit tudom én, megoldom. Csak még 2 kilótól kéne megszabadulnom június 17-ig. Ha nem sikerül akkor szégyenemben elásom magam élve.
Csak valaki rúgjon már jól seggbe, hogy menjek futni. Annyira nincsenek kedvem. De M.U.S.Z.Á.J. El is fogok menni, de az első pár méter borzalmas lesz.
Tudjátok mi a legeslegrosszabb?! Az, hogy csak ennék! Nem is vagyok éhes, sőt valahogy annyira tele vagyok és mégis, egyszerűen csak tömném magam. Mindegy mivel, csak tömném. Lehetne az szárított macskaszar is, csak legyen ropogós. Ahj de hülye vagyok. Na de pont ezért fogok belevágni a 90 naposba. Sikerre számítok, igazából a következő kitűzött időpont, mire tényleg bomba nőnek kell kinézzek az az augusztus vége. Addig meg tengernyi időm van.
És igen, úgy érzem magam, mintha ez már nem is rólam szólna. Mintha másoknak akarnék megfelelni, magamnak így is jó lennék, de NEM. Utálom a lábaimat, a hájas hasamat, a nagy, löttyedt karjaimat és a tokámat. Fúj. Undorodom magamtól. Ráadásul holnap suli és szart se tanultam. Ah nem érdekel, így is mindenki meg fog bámulni, hogy mekkorára híztam a 2 hetes szünetben. Egy csődtömeg vagyok. Most pedig elmegyek ki szenvedni, mert 1 hét kihagyás után ez nem futás lesz, hanem kalimpálni fogok, mint egy partra vetett hal.
Az erő legyen velem.
Miért nem születhettem egyszerűen ilyen szépnek? :-(

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése