A hétvégén egész jól bírtam a strapát, beadtam a jó öreg 'rosszul vagyok' dumát, ma is így úsztam meg a tesit, azonban van egy aprócska probléma. Addig addig mondtam amíg tényleg szarul vagyok. Vagyis a gyomrom iszonyatosan fáj. Pedig Anya belém tömött délután rengeteg háztartási kekszet és ropit, mert azt olvasta a neten, hogy használ a gyomor fájás ellen. Azonkívül most ittam megy egy ibrik kamillateát, ami tele volt mézzel. Fúj. Kalóriabomba lvl 9999.
Holnapra nagy terveim vannak. Fast, fast, fast, fast. Ez éltetett múlt héten. Egész lightos napom lesz, hat órával, egy angol dolgozattal, de megcsinálom. Sőt! Szerdán is megcsinálom. Jövő hétfőn matekból kell prezentációt csinálnom, nem akarok úgy kiállni az osztály elé, mint egy hízó disznó levágás előtt két órával.
Mivel ma nem éreztem magam fényesen nem is tudtam edzeni. Se futni, se egyéb gyakorlatokat végezni. Csak húsz darab felülést. Ennyi. Szomorú, holnap bepótolom. Rágondolva a holnapra kellemes borzongás fog el. Valaki üssön már fejbe. Ez nem normális, hogy várok egy fastot. Igaz, hogy nem lesz nagy eresztés, csak két nap, de kezdésnek tökéletes lesz. Bárcsak lenne valaki, aki azt mondaná nekem, hogy "megcsinálod, tudom, hogy menni fog, ne add fel". De egyedül vagyok vele. Teljesen.
Ha valaki biztatna, könnyebb lenne minden. De senkinek nem beszélhetek róla. Csak a fejemben látom magam , csak magamra vagyok utalva. Senkit sem ismerek, akinek hasonló problémái lennének, még csak egyetlen egy virtuális ismeretségem sincsen, akivel tudnék róla beszélni. Pedig szeretném. Szeretném, ha valakinek elmondhatnám, mennyit ettem, mit miért tettem. Szeretném, ha valaki azt mondja, hogy képes vagyok rá és meg tudom csinálni. Senki sem hisz bennem. Ezért is kell bizonyítanom.
Kívánjatok szerencsét.
Thinspo
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése