Mikor lesz vége?

Kéne beszélnem egy pszihológussal. De most komolyan. Ez nem normális, hogy abban a pillanatban, hogy egyedül maradok otthon rávetem magam az ételre és zabálok utána meg fél órát gubbasztok a wc-n, hogy megszabaduljak minden bűnömtől.
Ma reggel olyan disztingváltan reggeliztem, 2 dl tej és egy szelet fini kalács. Összesen lehetett vagy 300 kcal. Délben párolt zöldséget ettem pici csirke falatkákkal. Itt kellett volna mondanom, hogy ÁLLJ. De nem. Belenyaltam a spagetti szószba és ahogy öcsém elhagyta a házat rávetettem magam az édességes szekrényre és ettem egy knopers-t (134 kcal) és utána vagy 5-6 raffaello golyócskát (fúj, utálom a kókuszt) és két szelet kalácsot és egy kakaót ittam hozzá azonkívül 1 tábla Milka csokit is benyomtam (JÉZUSOM.). Ja meg egy nagy szelet gombás pizza. Nem is merek belegondolni, hány kalória lehet. Utána olyan rosszul voltam, azt hittem, hogy összeesek, úgy fájt a gyomrom és elkezdtem sírni, ittam két pohár vizet és kihánytam mindent. De teljesen mindegy, úgyis híztam egy kilót a múlt héthez képest. Minden héten felszedek egy kilót. Ez így nagyon nem jó. Be kéne húznom a féket, de valahogy nem megy. Mindig elhatározom, de aztán mégsem jön össze. Ma anya is kiszúrta, hogy híztam. Szuper.

Ma meg ráadásul Bandprobe is volt, annyira elcsesztem a dalt, ahogy illik. Ma nem jött össze semmi és ááááááááááá. Szünetet akarok, hogy pihenjek, ne gondolkodjak és CSAK magamra koncentráljak és ne kelljen minduntalan a padlóról összeszedni magamat.

Könyörgöm, legyen már vége ennek a szerencsétlenkedésnek. De azért még pozitív maradok és megpróbálok küzdeni és motivációt keresni.

Azonkívül meghalt Talia és annyira szomorú. Nekem meg ilyen hülye problémáim vannak. Rest in peace.