Hallo ihr Lieben!
Sokat gondolkodtam rajta, hogy valaha is folytatom-e ezt a blogot, de végül mégis itt kötöttem ki. Már hiányzott, lassan egy éve nem irtam ide semmit és azóta annyi minden történt velem... Nem is tudom, mit osszak meg veletek. Az utolsó pár bejegyzésem egy bizonyos fiú körül forgott végig, nos 3 hónapig élveztük egymás társaságát és utána én (retardált hülye) végetvetettem a kapcsolatnak, több okból kifolyólag. Utána azt hittem, minden fantasztikus, akármit megtehetek, amihez csak kedvem támad. Amíg vele voltam, a fura evészavar-szerűségem elmúlt, már nem érdekelt semmi, csak boldog voltam, egy darabig. Aztán jött, hogy megijedtem az első konfliktusnál, hogy talán ő fog szakítani velem... Így hát én gyorsan megtettem, mert azt hittem, így könnyebb lesz. A karácsonyi ünnepeket Magyarországon vészeltem át, zabáltam, mint egy idióta, utána pedig - mint minden egyes szarság után - megszabadultam mindentől.
A télen együtt voltam valakivel, akit sosem szerettem, de együtt voltam vele. Nem tudom, miért, szépeket mondott és elég meggyőzően tett úgy, mintha szeretne. Március 1-jén farsang volt, itt nálunk az hatalmas ünnep, természetesen minden barátommal és egyénnel, akik úgy tesznek, mintha barátaim lennének alkoholizáltunk, nem is keveset. Én már 14 órakkor azt sem tudtam, merre vagyok, azon a napon ért véget minden, amibe azt hittem, kapaszkodhatok. Össze zavarodtam, mert ott volt Ő, aki valószínűleg életem szerelme, de túl komplikált lenne az egész, így hát valószínűleg tovább szenvedek még 3 évig, mert akkora szerencsétlen vagyok, hogy egy iskolába fogunk járni jövőre... Legjobb barátok lettünk, minden megosztunk egymással, Alex legjobb barátja, legjobb barátnőm exe. Szóval túl komplikált lenne, ezért bele sem vágtunk... Pedig olyan egyértelmű lenne, olyan természetes, végre valami igazi. De nekünk csak a szombat éjjelek jutnak, amikor már mindenki kifeküdt a partin és nem tudnak már magukról... Olyankor elsurranunk, hogy ne vegyen minket senki észre és olyankor élek. Sose éreztem magam ennyire élőnek.
Mivel ez a szarság idegileg nagyjából kikészít, visszaestem. A boldog- fázisomban meghíztam, a fogamzásgátlótól is étvágyam lett, most meg még utálom is magam és magamat okolom, mert nem lehetünk együtt... Hogyan lehetnénk, ha így nézek ki? És ronda is vagyok, de én attól még szeretem. Egy ideje megint evés-megvonáson vagyok, nekem már nyári szünetem van, tanult ember lettem. Megvan a Realschulabschluss-om, majdnem a legjobb eredménnyel, de nem tudok neki örülni sem. Csak fogyni és őt akarom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése